Messze van a templom, de a harangszó elér a kiserdőig. A nagy fenyő meghatottan hajol meg az ünnepi harangszó hallatán. Az angyalok hópelyheket hintenek a természet oltárára. Igazi ünnepi ruhát ölt a hókristályokkal díszített ezüstfenyő. Csend van – de a harangszó úgy öleli meg az alvó tájat, mint anya a gyermekét. Nagyot rikkant a harkály, üdvözölve a fenyő odvából kikandikáló mókust.
Harangszó – hit és remény – az élet tisztelete és szeretete.
Valahol – az Alföldön majd csilingelő szánon érkezik a Jézuska. Ajándékot és szeretetet oszt az arra érdemeseknek. Kémények füstölve adnak hírt, hogy meleg van a kis szobában.
Alszik a táj, nyúl baktat a fehér lucernatáblán, ahol majd tavasszal megszólal a kis fürj – és azt mondja, hogy pity-palatty.
Szénaillat és … gyertyafény – könny és … szeretet.
Boldog karácsonyt!
Likes
Nincs hozzászólás