Kemény a pad, nyomja a hátam…
Elfáradtam: nem érzem a lábam…
Fáj a hasam, tudom, mi a gondja:
irány a legközelebbi ingyenkonyha…
Szürke napok, ismétlődik minden:
Arra ébredni, hogy semmid nincsen…
A Világ változik,Te ugyanaz maradsz…
Nem lesz jobb léted hiába kaparsz!
Hangosak a házak, a zajuk elnyelt…
Észre sem veszed, mennyi idő eltelt:
Hasztalan napok, hónapok és évek…
Lakás nélkül mondd – Mit érek?!
Segítség helyett csak megvetést kaptál,
de azért vagy itt, mert segítséget adtál…
Bár változna a közömbös emberi lélek…
Bár nem ítélnék el a szegénységet…
Ez a lét, mi jutott nekem…
Te vagy a vigasz, édes Istenem…
De magányt érzek – a Világ elhagyott:
Igen… Valóban hajléktalan vagyok…
2012 szeptember, különdíj
