A sorozatban Zoltánt szeretném bemutatni aki közel tizenhárom éve regisztrált terjesztőnk.
A felületes ismeretség alapján azt tapasztaltam, hogy rendezett megjelenéséhez jó kommunikáció, fegyelmezett magatartás párosul és emellett a humorra nagyon fogékony.
Szerettem volna, ha beszélne magáról, hogy jobban megismerhessük, és Igen! Ő is nagy meglepetést okozott számomra.
Dévai Zoltán hivatásos katona, őrnagy, 24 év szolgálati idővel, a rendszerváltás idején leszerelték.
Családban, feleségével élt, helyzetük ellehetetlenült, rákényszerült, hogy akkoriban kirobbanó délszláv vállságban részt vállaljon, beállt zsoldosként a háborúba, annak reményében, hogy az ott megszerzett javakból életvitelét legalább szinten tarthatja. Hat hónap szolgálat közben súlyosan megsebesült, leszerelték, három évig járóképtelen volt. Összetört teljesen, kilátástalanságban, kétségek között élt, amikor újabb tragédia érte, felesége elhalálozott, megözvegyült. Maga sem tudja, mi mozdította ki ebből a helyzetből, miért akart felgyógyulni.
A továbbiakban gyógyulgatás, rehabilitáció, leszázalékolás. Jelenleg rokkantnyugdíjas, sajnos nagyon kevés nyugdíjat kap, fizikai munkát egyáltalán nem végezhet, nem is tud.
2002-ben jelentkezett a Fedél Nélkül lap terjesztésére és azóta is minden nap állandó helyén, a XI.ker. Dombóvári út-Budafoki út kereszteződésében találkozhatnak vele olvasóink. Esztergomból jár be minden munkanap, nagyon szorgalmasan, ahol albérletben élnek élettársával, kinek 10 éves leányát közösen nevelik és bizakodnak a jövőt illetően, hogy rendezetten, szeretetben élhetnek.
Csak bíztatni tudom a Kedves Olvasókat, keressék Zolit, a 152-es számú terjesztőt, ő nagyon szívesen beszélget érdeklődőkkel, mi pedig nagyon szeretjük, ahogy képvisel bennünket.
Én azt jegyzem magamnak itt a sorok végén, hogy megint egy érdekes ember életére láttam valamelyest rá és kívánom neki, hogy szorgalmával, fegyelmezett tartásával, ember szeretetével a jövőt illető tervei megvalósuljanak.