és lágy sziget is kellene
és ott kéregcsónakom
pingált pálmakunyhóm és
lakná selymét asszonyom
halat fogni megtanulnék
kézzel pengő húrokkal
hosszú telem keserves
megáldna könnyű dalokkal
isten kegyelméből ének
alvó gyermekeknek álom
rebben remetehalkan
fénylik átsüt a lázon
távolból idezokogóknak
ereget szürke füstjelet
vége van itt már béke van
elásva minden átkos ékezet
s az ötvösbarna fák mögött
teremtőm piktorecsetje
horizontot vándoroltat
zengene bennem az este
figyelem az ágat miképp
himbálja szét a szél és mivel
szajkó kiáltja majd a reggelt
állok szállok szemben a füsttel
ahogy a lassú ébredések
rásimulnak a pántos ágyra
a sunyi genetikus ármány
a keszonos tévedését várja
s köszönne érted jöttem árva
berepülő pilóta halsz-e önként
penzumod eleitől fogva kiróva
pecsételd a kőbe a törvényt
hogy tetőzött az ég az égbolt
a nedvek el is elapadtak
súlyos és üres minden éjholt
csillagozgat földes napoknak
ahogy a volna
dől rá a rojtos
félpárna holdra
