Miért nézel rám lenézően,
Úgy nézek ki, nagyon szörnyen?
Miért húzod el a szádat,
Ember vagyok, nem egy állat.
Úgy nézek ki, nagyon szörnyen?
Miért húzod el a szádat,
Ember vagyok, nem egy állat.
Azért, mert ily rongyos vagyok?
Vagy foghíjas állam vacog,
Remeg koszos, kérges kezem,
Tudom, gyulladt mindkét szemem.
Borostás, szőrös az arcom,
Töredezett, repedt karmom,
Nem vagyok egy álomkép,
Elegem van nagyon rég.
Talán nincs is emberformám,
Számotokra csak egy ocsmány,
Eltaszító jelenség,
Hol van itt az emberség?
Ember vagyok, én is élek,
Hálni jár belém a lélek,
De szívem ugyanúgy dobog,
Akkor is, ha szívből zokog.
Sorsom miatt életem,
Összeomlott végzetem,
Hogy itt éljek köztetek,
Érzéketlen emberek.
Tengődök, mint a vadonban,
Beleverve a betonba,
Ne csodálkozzál hát azon,
Hogy úgy élek, mint egy barom.
