Szalonnaszeletek, most segítsetek!
Füstös ízetekkel adjatok ihletet,
hogy felidézhessem magamban
azt a kis romát,
azt a pokoltűzön pörkölődött
ördögi aromát,
hatvannégy foggal villanó,
csábos mosolyát,
csípeje tébolyító táncát,
örvénylő szoknyája ezer ráncát,
fűben suhanó barna bőrű lábát,
mely mint mély árok fölött
az átszökellő őz…
(A múltba révedő tekintet
e képen elidőz,
és csípi is már a régi tűz füstje
káprázó szemem,
míg magányos asztalomnál
ülök és eszem,
szalonnát, hagymát vágok,
bort iszom és emlékezem.)