egy kórházban csuklómon egy vékony szalagon egy nővérke írta nem is tudtam mi van rajta így kezdődött itt írták le először anyám időnként elővette még a könnyei is néha érdekes mert közben a mosoly aztán nekem is le kellett istenem hányszor dolgozatok alá meg hogy feladó alulírott tisztelettel eladó...
az arcomról gondolatban veled együtt a könny pereg hiszen a csodával ér fel együttesen megélni ezt hogy a bezártság után most szemtől szemben köszöntelek mit aki a közelséged nem tart vissza és nem ijeszt most hogy a szabadság újra kitüntetés és rang lehet találkozni a már régen látott baráttal...
Ma boldoggá tettek a gyerekek. A mások gyermekei. Igen, a „m á s o k” gyermekei, ahogy azt sokan gyűlölködve mondják. A mások gyerekei az én gyermekeim is. Színházban voltam – egy főpróbán. Huszonhat csodálatos gyermek adott elő egy színdarabot. Huszonhat olyan gyermek, akik talán elvesztek volna, de most...
Év Alkotása 2020 Szakmai Díjátadó és Közönségdíj – Megvannak a nyertesek! Az Év Alkotása Díjátadó, mely a Fedél Nélkül utcalap legnagyobb éves művészeti eseménye, idén másodjára zajlott az online térben a járvány miatt. Május 20-28. közt a facebook oldalunkon tettük közzé, hogy a szakmai zsűri szerint mely mű lett...
Önkéntes Fedél Nélkül 2021. május 06. 698. szám Az Utcafotós Nem lennének családi fotók azok nélkül a családtagok nélkül, akik a tökéletes pillanatban géppel a kezükben nem örökítenék meg a jövőnek a pillanatot és azokat az embereket, akiket szeretünk nézni, mert hozzánk tartoznak. Nincs ez máshogy a mi kis...
Tájas májas vége a csatának hullahegyek horizont köp utál minket győzteseket győztünk tájkép Wajda csata után csömör vodka pálinka dzsidások tankok ellen legenda? Zabrálunk dugunk van aki önként fekszik alánk háborús a térkép mama papa otthon vár Káliz halott Emil halott Alus halott Clergy halott kitüntetés én vagyok a...
Nagyonnagy Pista, 12 éves, Kicsitnagy Pisti, 10 éves, és Nagyonkis Pityuka, 7 éves, elindultak az erdőbe madarak fészkeit kirabolni. A hadjárat során a vezér, Nagyonnagy Pista tizenkét darab különböző nagyságú és színű tojást gyűjtött a sapkájába, kettővel többet, mint alvezére, Kicsitnagy Pisti. Büszke is volt nagyon erre a nagyszerű...
Margitka világéletében azt vallotta, hogy a magányra született. Már gyermekkorában visszahúzódó volt, nem szerette, ha körülrajongják. Iskola évei alatt is egyedül ült a padban, nem haverkodott senkivel, a három lépés távolságot szigorúan betartotta. Szülei csodálkoztak, mert Margitkát vonzónak teremtette a Jóisten. Hullámos barna haja a vállára omlott, arcát finom...
– Lerajzoljam? – Nem vagyok én turista.– Tudom, hogy nem az.– Na, ne mondja! Miből jött rá? – nevettem el magam. A férfi idősebbnek látszott a tér többi rajzolójánál, úgy ült ott, állig gombolt fehér ingben, mintha véletlenül csöppent volna közéjük. A többiek már a sokadik rajznál tartottak, neki...
A bérház sebes hátán salétromos prézli a vakolat, penészes hónaljában lift húzódzkodik, karcos szürkehályog lepi az ablakokat… Ez az a város, aki fölé az istenek guggoltak, szégyen csurog a ház tégla-vádliján, lógnak az elhalt villanyvezetékek; aszfalt-dzsungelben bakelit-lián… A körfolyosók viseltes szoknyáján, átfúj a decemberi szél, nincs itt semmi olyan,...
Szalontai Tündének …az anyám öngyilkos lett Kalocsán, a börtön szartól bűzölgő budiján: lopott, hogy enyhíthessen nyomorán és vegetálni tudjon, mert ha kivár, éhen döglik ő is, meg az apám is, ki nem lelt már békét, sem hazát, mióta elvitték lovait… s cigány nemigen kapott munkát. A családom apám okolta...
pókot beszőtte az összes sarok gótik’ az egy a más barokk számolja álmában ha őket négytől százig mekkora hőstett falai vékony lábakon kerítik körbe vastagon egy térnek hova mások térnek közepében megráng a mérleg pók beszőve a nap vakon sikít az ólomablakon 2021. március hónap verse 0
Margitka szerint sosem leszel mert a méhem egy kifordított kabát Margitka szürkére kopott tenyérjós egyszer láttam azóta az Örsön hatalmas volt a hasam mint egy leszakadt gomb gurultam a buszhoz Margitka tenyerében egy másik nő élete akinek majd férje nem lesz cserébe négy gyereke hiába hallottam nem bírtam felejteni...
Ébredő bűntudat fekszik a földön Éjszaka ellopták józan eszét Száradó pokrócát most kapta kölcsön Zsebében összegyűrt búcsúbeszéd Elkopott lépcsőkön vádpontok ülnek Megtépett újságok rossz híre vár Kimaradt szabadság, meg nem ült ünnep Levedlett igazság, véres talár Kóborló évektől kicsorbult karom Véletlen varázslat, kéjlepte nő Rongyok egy plázában, festmény a...
az már tiszta sor hogy én is olyan vagyok aki belehízik a jólétbe az arcomon pont annyira zsírosodott el a bőr hogy a megvastagodott szemhéjaim eltakarják a valóságot a szemeim elől miközben azt gondoltam hogy minden sínen van valójában csak én vagyok ott s most hogy mindez kikristályosodott csupán...
Nézd, mennyi virág a réten! Van közöttük némi dudva. Te hátrakötött kézzel élsz, s én is folyton megalkudva. Megszülettem, hogy testemben nyüzsögjenek erek, inak, s hogy szemlélője legyek a világ csúfos dolgainak. Mert a bezárt ajtómon még a múlt kopog és mit látok? Libasorban menetelnek kis cipők és nagykabátok....
Egy rugó – két szív. Egy öröm – két lélek. Egy érzés – két véglet. Egy eredmény – két képlet Egy takarónyi ég – Gyönyörű kék szemed. Egy talpalatnyi fű – Az én két zöld szemem. Ezen négy szem közt A levegő folyton izzik. Égbolt és fűszál közt Csak...
Ma még csak álmodom. Jaj! Csitt szívem! Ne lármázd föl a szunnyadó világot! Ne harsogj még tavaszt, mint fészkében kereplő gólya, és első fecskeként dalod se zengd! Repülj csak színes pilleszárnyon, csõndben igézve még a felkelő napot s mezőt! Reményt hozó bimbókon ülj, szárnyalj a széllel, és víg patak...
Melletted… Tágult a világ, Kitárultál bennem, Zárt ajtó voltam, Mélyre temettem A kulcsot. Melletted… Tágult a világ, Kitárultam Benned, Megkopott, régi vásznamat Összekented Szerelmeddel. Melletted… Tágult a világ, Már nem egymagamban, Járom az utcákat, tereket, Kezek után kapkodtam, Te magadtól adod. Melletted… Tágult a világ, Lelkem halott virágai, Új...