Nagyonnagy Pista, 12 éves, Kicsitnagy Pisti, 10 éves, és Nagyonkis Pityuka, 7 éves, elindultak az erdőbe madarak fészkeit kirabolni. A hadjárat során a vezér, Nagyonnagy Pista tizenkét darab különböző nagyságú és színű tojást gyűjtött a sapkájába, kettővel többet, mint alvezére, Kicsitnagy Pisti. Büszke is volt nagyon erre a nagyszerű fegyvertényre, nem véletlenül ő a vezér, elvégre ő a legügyesebb. Meg a legerősebb. Nagyonkis Pityuka mindössze hármat szedett, s ezért a másik két fiú lefitymálta őt, eszükbe sem jutott, hogy a sereg egyetlen közlegénye minden fészekből csak egy tojást csent ki, sőt, ha olyan fészekre bukkant, amelyikben csupán kettő árválkodott, abból egyet sem, úgy tett, mintha üres lenne az a madárlakás.
Hazafelé menet az erdőszélen egy fához kötött kutyára leltek. Messziről észrevették, a kutyus is őket. Szegény jószág már szörnyen szomjas volt, alig várta, hogy az ismeretlen jövevények odaérjenek hozzá, eloldják a fától, és magukkal vigyék, megitassák, megetessék, simogassák, játszanak vele. Csóválta a farkát, és barátságosan vakkantott, amikor a három fiú végre odaért .
– Na nézd már, de hiszen ez annak a szemétláda iskolaigazgatónak a kutyája! – kiáltotta vigyorogva a vezér.
– Az ám, annak a komisz dirinek a kedvence – bólogatott az alvezér –, vajon hogy került ez ide?
– Tudod jól, sokan utáljuk azt a barom tanárt, valaki ellopta a kutyáját, idehozta, és fához kötötte, nehogy haza találjon menni. Tudjátok mit, verjük meg! Ha már azt a fránya dirit nem bánthatjuk, hát verjük meg a kutyáját!
Az alvezér lelkesen helyeselt, és a két fiú gyorsan vesszőt tört magának egy bokorról, és neki esett a szerencsétlen állatnak. Az döbbenten próbált menekülni, de rövid volt a póráz. Vinnyogott, kapkodta a fejét, legalább azt ne érjék a botok.
– Hagyjátok békén, hát mit tehet arról ez a szegény kutya, hogy komisz a gazdája – kiáltott rájuk Pityuka, ám azok válaszra sem méltatták. Ütötték-verték szegény párát, míg bele nem fáradtak. Akkor aztán indultak tovább. Pityuka mögöttük battyogott, egyre jobban lemaradt tőlük, amikor látta, hogy azok cseppet sem törődnek vele, megy-e velük vagy sem, jobbra fordult a patak irányába. Amint odaért, addig ment a csermely folyásával szemben, míg a forráshoz ért. Volt ott egy hatalmas vén tölgyfa, annak törzsében egy odú, amit csak ő ismert. Kivett az odúból egy bádog bögrét, vizet merített bele, és vitte a megkötött, megvert kutyának. Az szegény ijedten hátrált előle, bizalmatlanul figyelte a fiút. Pityuka letette a bögrét, elhátrált onnan, ahogy hátrált, úgy merészkedett a szomjas eb egyre előrébb, mihelyt a vízhez ért, mohón lefetyelni kezdte. Miközben a kutyuska ivott, a kisfiú a fához sompolygott, eloldotta a madzagot, utána felvette a kiürült bögrét, és ment vissza a forráshoz. A kutya kezdetben húzatta magát a póráz végén, ám látván, hogy most nem bántják, kezdett felbátorodni, lassan közelebb került a fiúhoz, végül már mellette trappolt fel-felpislantva rá.
A forrástól néhány méternyire Pityuka hagyta, hagy igyon a kutyus kedvére a patakból, amennyi jól esik neki, ő pedig kimosta a bögrét. A fa odvából műanyag dobozt kotort elő, kivett belőle két szem kockacukrot, egyet magának, a másikat a kutyának dobta, amit az rögtön le is nyelt, aztán farkát csóválva, aprókat vakkantva követelte a következőt.
– Na jó, kapsz még egyet, de aztán csend legyen ám! Holnap is lesz nap. Mire jutnánk, ha egyszerre megennénk mindet? Gyere, leveszem a nyakadról a madzagot, de ígérd meg, nem csatangolsz el mellőlem.
A válasz nem késett, a heves farkcsóválást némi jóindulattal fel lehetett fogni ígéretnek. Útközben szépen kiokoskodta, mit fog mondani az iskolaigazgatónak, így hát habozás nélkül becsengetett, amikor a ház elé ért. Nagy meglepetésére egy kislány nyitotta ki a kaput, nem a tanár. Évike, 6 éves, összecsapta tenyereit, amint meglátta a kutyát.
– Buksi, te rossz kutya, te csúnya rossz kutyuska, hát szabad így elcsavarogni!? Hát miért szöktél meg, talán nem szeretsz már engem!?
Buksi boldogan vakkantott párat, két lábra állt, mindenáron meg akarta nyalni kis gazdájának arcát, de az nem hagyta. Pityuka hamar felocsúdott döbbenetéből.
– Dehogy szökött ő el – mondta – gonosz gyerekek ellopták és az erdőben fához kötötték, hogy bosszút álljanak a komisz iskolaigazgatón, ezzel a madzaggal kötötték fához. – És elővette zsebéből a zsineget, mutatta a kislánynak. Évike nézte egy darabig, majd csípőre tette kezeit, és így szólt.
Az én apukám cseppet sem komisz, épp ellenkezőleg, nagyon is kedves ember, mindig hoz nekem ajándékot, és ha valamit nem értek, szívesen megmagyarázza, és játszani is szokott velem, és esténként mesél, rengeteg szép mesét tud fejből, tudd meg.
– Hááát, én nem tudom – szólalt meg némi töprengés után Pityuka – én nem ismerem az apukádat, még nem vagyok iskolás, mert évvesztes vagyok, tudod, szeptember harmadikán születtem. Néhány nap miatt egy egész évet vesztettem – tette hozzá bánatosan. Évike valahogy megérezte, hogy a fiú ezt szörnyen fájlalja. Vigasztalni próbálta.
– Sose búsulj, egy év nem a világ. Egyébként ősszel már én is megyek iskolába. Ismerek egy csomó gyereket, akik szintén. Valamennyi csuda jó fej, nagyszerű osztályba kerülsz, majd meg fogod látni. Te! Mond csak! Akarsz játszani a Buksival meg velem!?
A kutya ott ült közöttük, okos szemét mindig arra a gyerekre függesztette, amelyik épp beszélt. Neve és a játék szó hallatán felugrott, körbefutotta őket, szemmel láthatóan boldogan benne volt a dologban. Pityuka habozott.
– Na, ne legyél már olyan mufurc – kérlelte Évike –, sok érdekes játékot ismerek, majd meglátod, milyen jó lesz. És nemsokára uzsonnát kapunk, kakaót és kuglófot sok mazsolával.
– Na jó, nem bánom – adta be a derekát a fiú, és arra gondolt, mekkorát fognak nézni a srácok, amikor elmeséli nekik, hogy becsajozott. Méghozzá egyenesen az iskolaigazgató lányát sikerült elbűvölnie, együtt játszani, kakaót és kuglófot uzsonnázni vele. Madártojást rabolni minden kis mulya tud, ám lányokat megigézni csak a nagymenők. Az meg még finom hab a tortán, hogy Évike gyönyörű szép lány, ráadásul kedves is, nem hordja magasan az orrát, amiért az apja igazgató. Hiába idősebb és erősebb Nagyonnagy Pista és Kicsitnagy Pisti, le vannak körözve, mert ostobák. Pityuka büszke volt magára.
Likes
Nincs hozzászólás