699. szám Vers

introvertált kitekintés

szemhéjaim súlya húz a mélybe – tengerfenék szakadék alja űri kisded szingularitás rétegről rétegre takarva a lesipuskás nap gipsz-hús terülve szét a falon s gondolat-öröm-kínhegyek mint barikád a fal tövében… álomcsorgás a malter mi mint beton úgy beleköt minden kis résbe rögzítve az óvatos csontok mind redőny zárja nyitja...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója 30. rész

Ha megint… Ha megint 20 évesen ülhetnék a villamoson, meghagynám a mézszínű hosszú hajamat és nem lenne erőltetett fekete, hogy nagy nőnek tűnjek, miközben egy 20 éves szőke kamasz vagyok, jól kitolva az embert próbáló éveket. Erre gondoltam, amikor megláttam az előttem kettővel ülő 20 év körüli lányt. A...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Széppróza

Az utolsó szó jogán

Karácsony reggel volt. Egy családban sorra ébredeztek a szülők, a gyerekek, mindenki tette a dolgát, csak egy fiatalember volt, aki szép lassan, komótosan öltözött, kiment a konyhába, leült az asztalhoz, és várt. Ő volt a legidősebb gyerek. Az anya kiment a konyhába, ránézett a gyerekre, akinek arcán semleges kifejezés...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Széppróza

Játék az élet

Altatok, Irénkém. – Úgy irigyellek. Édesek lehetnek a gyerekek. – Néha nehéz velük. – Neked mindig angyali türelmed volt, Juditkám. Gyurika alszik már? – Vele nincs gond. Leteszem, és azonnal szundít. – Pedig eleven fiú. Még mindig a Torpedó a kedvenc játéka? – Nem, már a rugós foci és a Lego. – Te is játszol vele?...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Széppróza

Stefánia

Stefánia mára halovánnyá véznult, lassan elnyűvődött valaha volt kirobbanó ereje, csontjára száradt sárgás-barnás bőre a testét emésztő gyilkos kórtól. „Világra taszított a nyomorult élet és nyomorultságomban oda akar lökni a mindent átölelő halálnak?” – ezzel a kínzó kérdéssel nézegette magát megvakult tükrében, majd folytatta: „Na, azt már nem! Csak...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Széppróza

Bódultak (részlet)

István (1936. július 13., hétfő, délután 3 óra – Lyon, kis presszó a Terreaux tér közelében) Ning, neng, nang, nein, nein, nein! – hallatszott az egyik kis asztalkától, amely szinte már rálógott az utcára. Baleset nem történhetett, a szűk térben nem nagyon próbálkoztak gépkocsikkal, egy-egy taligás haladt el az...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Az adott pillanat

Mikor a télben kipányvázott barom, kinek csűdjét, farát farkasok marják, és kifordult szemfehérjével világítja be a rettenet éjszakáját. Mikor a térdre zuhant ég sötét vásznai repednek és a véres nyál korbácsként csap vissza a rémülettől szétnyílt orrlyukakba, s a dobogó testet a születés-pokla föliszza. Amikor a belátott halál elfogadása...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Gyáli úti pillanatok, Haiku lánc 1-8.

Haiku-lánc 1-8. 1. A csótány kimúlt, összetört maradványa falamra ragadt. 2. Vizeletes kőpadló, a vécé deszkán is vétek sárgáll. 3. Olykor veszekszünk, de szinte majd mindenben segítjük egymást. 4. Beteg szobatárs: vörös foltok a lábán… De munkába megy. 5. Akár egy gyerek, átöleli önmagát. Mindig így alszik. 6. Áttör...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Ami kimondhatatlan

Közétek jöttem, bocsássátok meg nekem kései érkezésem. Mindent elfelejtve, elveszejtve csaptak rám az évek. Sokáig; mint ahogy a pofás cigányfejsze éle hasítja a fát, úgy aprította álmaimat a világ féktelen tülekedése. De kiálltam a rám mért sorscsapásokat… Nekem miden virágzás, nyíladozó bokor, haldokló falevél üzent: bízzak hű útitársaimban, az...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Mári néni verse

(hetvenkilenc a szentem) lépek ércet érzek sarkam sajog gondban vagyok lépek az érzés éget fájdalom nyöszörög az ördög kénköves poklában tenyerét dörzsölve hörög lépek képek sejlenek mióta vagyok beteg nem tudhatom alattomos mészköveken jártam míg magamat majdnem összepisáltam lépek hideg kékek a szemek mik követnek tehetetlen hangok a szélben...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Vissza se nézni

lebegni felhőn át a magasba ha érek ahol már elképzelhető a folytonosság csend a hangja minden szívverésnek fázni kezd hiába takarják engedj mennem értem ne tegyél semmit lemondó utca fokait nehezen lépem suttog a szél nehogy azt elhidd jusson eszedbe valahogy beszédem jusson eszedbe szemem a hallgatásé eső pöttyözte...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Májusi ihletet adó víg szonett

Uram, adj májusi ihletet adó víg szonettet! Búgó gerledalok szálljanak szívemre, víztől fakadó jókedvemben félek, még meghalok. Ereszd el múló átkos némaságom, heverj mellém a harmatos fűbe, takard be rég várva várt boldogságom, ne emlékezzek másra, derűre, fényre, csak hirtelen jött boldogságra, tavaszi esőre, bolondságra, fákra felaggatott színes harangok,...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Soha ilyen

Soha ilyen kövér varjakat a városokat átszelő vad patakok partján. Mintha áttetsző, színes műanyagon át kapna más tónust az untig ismert világ. Soha ilyen telet, ezt a némát, lopótökfejű madárijesztők csonkját egy határban, nejlonzacskót és fóliadarabkát cibál a farkasfogú szél. Soha ilyen vörös szobabelsőket, telve riadalommal és odaadással. Sohasem...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Takaróm a csillagos ég

volt családom, házam, kutyám volt kocsim és álommunkám volt hitem, templomba is jártam istent, s a családot szívembe zártam aztán egyik napról a másikra a cégtől kiraktak az utcára mert a munkám elvesztettem a családnak már nem kellettem most még élek, a híd alatt nincsenek köröttem falak takaróm a...
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Várakozás

Ismét nézve más a Város. Adok s kapok fánkot, adventi reményeket. S amikor majd végképp felszáll bányájából a koszos keszonos, akkor, de csak akkor mondom el, mit jelent: zsugorszó. Addig is: az én szemeim látnak téged. 0
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás
699. szám Vers

Álarc

Reggel, mikor felkeltem, még mindent éreztem. Kellemes szavakat, bántó mondatokat. Dühöt és a megbánást, szerelmet és minden mást. De amikor a nap felettem volt, az élet valamiért a földbe tiport. Hirtelen egyedül kezdtem lenni, minden kapcsolatom megszűnt létezni. Bár leltem így is egy jó barátra, fontossága később lett tudtomra....
tovább
 Likes
Nincs hozzászólás