Majdnem ott ragadtam a tudat/alatti mocsarából menekülve, ahol folyton-folyvást hallgatnom kellett élők s régholtak önelégedett suttogásait: „ennyire vitted, senkiházi…” Majdnem elhittem, úthenger alá kerülve vagy elevenen bebetonozva, a férgek sem sajnálnák a veszteséget, gondolván, még a járulékos jelzőt is túlzás lenne rám alkalmazni. Majdnem bedőltem annak, annyi vagy, amennyire...
Anyátlan fejünkre borítja fátylát a szálló idő. Voltunk egykor veretes öbölben kikötött glancolt csónakok akár a kátrányszagú, pókhálóval szőtt tüdő ziláltak napjaink s mint huzat a házon, átjártak rajtunk vérvörös hónapok. Átgázoltunk egykor sok pipacsmezőn, a szerelemért szépen sorban álltunk, de fejünkről lehullottak már a glóriák, akár csillagok a...
rosszkor rossz helyen élek 0
2017. január Jó a nagyszoba, mert ott még nem fúj a szél, és nem is esik. Néha átmegyek sétálni. – Tudom, sál, sapka! 0
A tél csupasz fái között merengek, Átadom testem a jéghidegnek, Talpam csúszik letaposott havon, Kezem kesztyűstől zsebembe dugom. Nem várom a jövőt, s nem rágódom a múlton. Vagyok, mert végig kell mennem az úton. Vagyok, mert elmenni félek – Bár hetek óta semmit sem remélek… 0
Lehajtott fővel reszkető lábakkal araszolva ballagott majd fáradtan a hideg korláton szinte átbukott megkopott vászonszatyor lógott aszott kezében elképzelem mit láttam volna szeme tükrében tudom a lelke vonszolta elhasznált testét érzem egyedül van minden egyes estén a kályha melege emlékezteti a nyárra az elveszett megkopott boldogságra székében elbóbiskol majd...
nagyapám ecetgyári munkás volt minden nap hajnalban indult a gyárba két óra gyalog és kettő vissza nagyanyám harmincöt évesen hagyta magára de öt gyerek álmába angyalként visszajárt negyvenhétben nagyapám anyám és két bátyja papírok nélkül nekivágott a határnak egy nap rácsok mögött szalmazsákon némi leves majd tovább puliszkáért napszámba...
Föleszi a hiányt az éhség. Acél tükör az este. Egybehajlanak fénylő lemezek. Szép lett az ember: körme levágva, haja fésülve, szeme ívesen rajzolt, oldalán az a seb is odafestve. Szép lett az ember. Tenyerében melegszenek légző óceánok. Ujjai csontkosarában alszanak fecskék. Szép lett az ember, mint minden születő állat....
Nem készülök nagy fogadalmakkal a szilveszter utáni életemre. Ritkán vagyok következetes, a fogadalmak birodalma az egyik, ahova meg inkább be sem teszem a lábam, mert a sors nagy mókamester, eddig – pedig voltak azért próbálkozások, ha nem is számtalan – minden esetben betesztelt szinte a fogadalmam utáni pillanatban. És...
Szőnyegpadlóm menedékem Reménytelen kétségbeesett Testem itt fetrengett nőstény Azaz maga a nőnemű sátán Töltött camparit azóta is ott A vörös folt csók ölelés séró Behatolás fonnyadt orgazmus Plédemen antológia versek Tobzódóvá tesznek maholnap Alszom szobám hat fala részeg Angyalom integet torony szelet Csókol jégesőnek se anyja se Apja csak...
A fél utca összeszaladt a csokoládébarna furgon láttán, melynek oldalán aranyszínű betűkkel egy nemzetközi futárszolgálat neve díszelgett. Az öregasszony később jött rá, hogy a kocsi mire is emlékeztette tudat alatt. Megboldogult férje, ha néha valami váratlan külön pénzhez jutott és ezt „méltóképpen” megünnepelte cimboráival, legkésőbb másnap mindig meglepte őt...
4. Bátorfalvy Balogh Béla írása Rettentően izgultam. Bíztam ugyan parancsnokunk, Vakmerőváry Vidor Vencel hatalmas tudásában, ám mégis. Amire készültünk, az éppen a lehetséges és a lehetetlen határán fészkel. Ha van egyáltalán ott, a valóság és a valótlanság határán fészek. Talán van, esetleg nincs. Mert, ugye fából nincs kilincs. Vagy...
Mikor reggel a Nap álmos szemeit kinyitotta, nem gondolt semmi rosszra.Megnyújtotta szirmait, aztán meggyújtotta őket és ragyogni kezdett…volna, de egy kóbor fekete felhő eltakarta őt, a Napot. Töprengve gondolt az előző esti időjárás jelentésre, nem hogy sötét, de semmilyen felhőről nem esett benne szó. Most mi legyen? – tette…volna,...