Nem készülök nagy fogadalmakkal a szilveszter utáni életemre. Ritkán vagyok következetes, a fogadalmak birodalma az egyik, ahova meg inkább be sem teszem a lábam, mert a sors nagy mókamester, eddig – pedig voltak azért próbálkozások, ha nem is számtalan – minden esetben betesztelt szinte a fogadalmam utáni pillanatban. És általában el is buktam.
Szakítás a nagy cigileszokás után mondjuk. Hát ember legyen a talpán, aki ilyenkor azt mantrázza, hogy nem etetem a bennem élő nikotinszörnyecskét és nem megy le hüppögve a következő dohányboltba. A kedvencem a 21 napig nem káromkodom kihívás volt, 1-2 éve ment nagyot a facebookon. El is tökéltem, hogy na majd most megmutatom ám mindenkinek, hogy tudom kezelni az indulataimat, mert hát ha meggondolom mit is beszélek, azzal máris veszít a lendületéből, mégsem lehet hevesen azt mondani, hogy az iskoláját neki. Ez az egyetlen fizikai törvény, amit képes vagyok felfogni. Egyszer az egyetemen valami nagyon heves beszédbe kezdtem és kicsúszott a számon, hogy az erősebb kutya baszik. Ez is egy szép fizikai törvény amúgy.
De aztán egy másik fizikai és Murphy törvény úgy gázolt át a nagy eltökélésemen, ami épp, hogy megszületett, mint a macskám a lakáson, amikor meglátja a porszívót. Történt ugyanis, hogy Mária szobrokat idéző arccal kiléptem az otthonunkból ezzel az új identitásommal, miszerint nyugodt vagyok és nem káromkodom, de legalábbis 21 napig tuti nem, azok után meg már minek is, és rossz volt a lift. A tizediken lakunk. Ami vígasztalt, hogy cserébe fény derült egy addig nem felismert tehetségemre, bár nem ez lett volna a cél: 7 emeletet tudok folyamatosan káromkodni, viszonylag kevés szóismétléssel. Na jó, hát a sláger kötőszavakat nyilván használom, de képes vagyok lépcsőfordulónként más-más kontextusba helyezni őket.
Ezek után persze nehéz lenne – és hát ezért kezdtem így, hogy nem szoktam – komoly arccal fogadalmat tenni a Himnusz alatt, amit amúgy soha meg sem várok, nem mintha bármi bajom lenne vele, csak épp a szilveszter úgy 20 éve nem különösebben érdekel.
De a tiszta lap érzés persze kell, még ha nyilván nem sok minden múlik azon a percen, ami átvisz egyik évből a másikba. Ez inkább rajtunk múlik. Lehet ez akár június 23-án is, ha akkor érik meg bennünk valami elhatározás, hogy ezt eztán máshogy kéne.
Ha így vesszük, izgalmas év elé nézek például, évközbeni elhatározásaim lassan beérnek. Hogy jó lesz vagy rossz? Kiderül. De ha valamit szeretnék 2022-re, az az, hogy minden este találjak a lezárandó napban valami olyat, ami miatt pozitív az aznapi mérlegem. Nagy, álomvalóraválós év legyen, persze ez áldozatokkal, komfortzóna elhagyásokkal jár, de valamit valamiért. Mikor, ha nem most és ki, ha nem te – ugye. 😊
Önöknek meg azt kívánom, hogy pont olyan legyen az új évük, amilyet szeretnének. Változással vagy épp változatlanul, kinek mi ad boldogságot.
Találkozunk jövőre!
Szeretettel: Nuszer Mirjam
