Örülök, hogy újra járhatok munkába, komolyan kezdtem kiborulni az elmúlt négy hónap leállása miatt. Én elfogadom, hogy energiaválság van, takarékoskodni kell, én mindig is takarékoskodtam, kevés pénzből nem is lehet mást, de ez már hosszú volt. Először hogy örültem, lehet pihenni, sokat vagyok otthon, mégis megkapom a fizetésem nagyobb...
Margitot harminc éve ismerem. Annak idején egy utcában laktunk Budán, közel a Déli pályaudvarhoz. Reggelente az ablakban vártam, hogy kilépjen a szürke járdára, és tűsarkú cipőjében végigkopogja. Igencsak szemrevaló teremtés volt. Hullámos szőke haja a vállát verdeste, alakját pontos ívek és lágy hajlatok jellemzték. Örökké mosolygott, szinte soha nem...
Szóval, kaptam munkát… az öreg szlovák intézte el nekem, Amszterdam urának alkalmazottja lettem… foglalt házakra vigyáztam, illetve a bennük dolgozó kurvákra… érdekes volt… rengeteg ajánlatot kaptam és néha meginogtam… ott voltam 19 évesen, nem voltam nővel egy éve… szóval néha melegem lett az ajánlatoktól… nappal egyetem, utána foglalt házak,...
Hol volt, hol nem volt, túl a Sárga-folyón, a sárkányok hegyén túl, élt egy császár, akiről úgy hírlett, békés ember, de szigorúan becsületes elveket vallott, és ezt az alattvalóitól is elvárta. Egy nap úgy döntött, hogy országa gyermek lakóit is levizsgáztatja. Összehívott minden kisfiút és kislányt, és így szólt:...
A szívemet bezárnám egy faládikába, és a kulcsát kezedbe adnám, szorítsd a markodba, szeresd, legalább neked értékes… A szívedet elkérném tőled, aztán vissza is adnám, tedd az enyém mellé a ládikába, és a kulcsot idővel hajítsuk messze a magas ég felé. Maradjunk, maradjunk Együtt, legyen minden napunk karácsony. Maradjunk,...
halva találtak rá a temetőben hanyatt feküdt a gesztenyefa alatt arcán fanyar mosoly mintha csak aludna és fekete humort álmodna… búcsúlevél volt a zsebében abban csupán ennyi: viszlát gonosz világ sose lássalak többé 0
mint mókuskerék ez a köd- kép a lelkemnek elhagyhatatlan sóval kéne beszórni az emlékét annak amit gondoltam magamról az álom amiből kétszer felébredtem nem volt az enyém félig sem Isten tu dú lisztjén nem szerepeltem 0
Minden nap saját monoton utam járva Látom, hogy hever szanaszét a nyomor. Rátelepszik súlyos bűzével a városra, Színes reklámok, mégis minden komor Üzlet aljában riadtan ébred a koldus, ásít. Tudja pontosan, nemsokára nyitás lesz. Nincsen maradása, szedi össze rongyait, Vizel egyet a sarokba, hol salétrom virít. Bankfiú halad peckesen,...
Kertem mélyén van egy kút, mélye sötét, mint az ében, ha leszáll a bársony éj, megmártózik hűs vizében a félénk hold s a csillagok. A víz színe atlaszkék, mint köntöse a Szűznek, a pergő kristálycseppek minden bűnt elűznek; lemosnak-elmosnak minden hazugságot, hallgatásba bűvölik e zajos, rút világot. Némán sötétlik...
Gondold csak el, mivé lett Ezernyi kimondatlan szó Ezernyi boldog télutó Ezernyi lépés erdőn, réten Ezernyi érdemtelen érem Ezernyi firka lent a porban Ezernyi gránát mikor robban Ezernyi botlás Anna-bálon Ezernyi jótett mindenáron Ezernyi pofon, ingyen kaptad Ezernyi emlék megmaradhat Ezernyi kezdő nagybetű Ezernyi elkortyolt nedű Ezernyi kilöttyenő bor...
Halkan sápadt messze víz, könnyszivárvány, tengeríz. Szürkén síró néma zár, virág színe összezár. Feketén csüng ingaóra, sebem-szívem összeforrna. Kriptazárvány fénye el, semmi sose férne el. Ősi csillag égre fel! Lábam lépte csonkán szól ma, halálra hív néma óda. 0
Mikor vagy a csúcson – egy merülési versenyen? Lenézek a Napra – fejen állok éppen –, pihentetem lábam, nem fáj így a térdem... ...És így kicsit több vér juthat az agyamba. Sajnos ez se túl sok, így most hagyom abb... 0
ott lakott az Ottó a wilnai ételosztó kin sokat nyomott a posztó ám Ottó zokogott órákat nem bírta már hallani a nótákat mert iszonya állt benne tótágat hogy ablakon dobott ki tórákat mikor jöttek a darabontok hogy „most rátok rontok és annyi életet s vért ontok hogy mindent elmondtok”...
utak lépnek s jönnek visszafele mind így érkezik szemünkbe költözik egyre csak jönnek arcunkba néznek talpunk alatt gyűrött ismerős ismeretlen utak eltapossák az ösvényeinket mert félünk szeretni – ennyi az egész por vagyunk valami igen ősi jobban kellene tisztelni bennünk az életet habzó szájú mélységeben a csupa üresség száján...
naná majd pont frei és pont nekem preferálom a strong beer-t húsvéti koszorú és adventi nyulam-bulam csillagok útján tízezer lépés lépes méz méhser trombitás frédi és a rettenetes emberek avagy régi csibészek wars of stars suns & moons repül a bálna kiskarácsony nagykarácsony kentaurok a könyvtárban adós fizess szigorúan...
Lefekvés után szemem csukom bután mit hoz az éj ma mi lesz a téma amiből nem lesz ébredés amiből nem lesz holnap hol végképp elnapolnak engem s az álmaim fagyott marad a rím túlérett mandarin haraphatom lefekvés után nincs többé délután s reggelt hiába várok ágyam halottas árok s...