Minden nap saját monoton utam járva Látom, hogy hever szanaszét a nyomor. Rátelepszik súlyos bűzével a városra, Színes reklámok, mégis minden komor Üzlet aljában riadtan ébred a koldus, ásít. Tudja pontosan, nemsokára nyitás lesz. Nincsen maradása, szedi össze rongyait, Vizel egyet a sarokba, hol salétrom virít. Bankfiú halad peckesen, hiszi övé a jövő. Undorral néz a páriára, mormog valamit: „Ezektől miért nem tisztítják meg a várost" Válasz nincs, nem is hallja a földön fekvő. Közöny. Lesütött szemek, elfordított fejek, Nem akarok tudni róla, akkor nem érhet el. Álrészvétünk tárgyai egy pohárban csengnek, Mert akkor nekünk nem lehet ilyen a reggel.
Likes
Nincs hozzászólás