352. szám Vers

Nincstelen II.

Szerző:

Törvény szőtt hálója csapdává beszűkült,
Hálóján billegnek a paragrafusok,
Ellopták lakásom, szél fon körém gyűrűt,
Utolér a zápor, nylon alá kúszok.

Pályaudvar kövén volt jó búvóhelyem,
Nagy, tornyos oszloppal takart kartonsarok,
Megbukott a jog a drága peronjegyen,
Fedelet raknak rám az álmos vagonok.

Perrel lopva szerzett megítélt becsület,
Cifra köntösbe bújt taláros világ
Úgy gázol rajtam, mint magzaton a küret.

Szutykos a ruhám, de hó a tisztaságom,
Becsületem, mint az illatos vadvirág,
Csak a fedelem s a kenyerem lopom.

Kapcsolódó írások