Lombok alól nézem, hogy zuhog a zápor.
Viharod helyett a langyesőd kell nekem,
Ha szeles idő van, szemembe száll a por: –
Szélűző fohásszal hiába kergetem.
Hulljon csak az eső: – legyen csendes-hulló,
Világot tisztító, bánatot kergető,
Férjen meg együtt a galamb és a holló: –
Legyen az esőből nevető-temető.
Csengő kacajára táncoljon az élet,
Szédüljön gödrébe magányos fájdalom,
Dobjanak sírjára koszorút a fények.
Nyűgös ébredésen szétfoszló az álmom,
Hull a víz, fúj a szél; – elázott vágy-halom –
Ülök az esőben a semmire várón.
