– Kinek jutott eszébe ez a filmklub, mikor, és kik a megvalósítói?
– A filmklub az én ötletem volt, amit Novák Péterrel, a moderátorunkkal, és Medgyesi Gabriella rendezővel osztottam meg először. Így lettünk társak ebben a misszióban: én határozom meg, hogy mi legyen a téma, Gabi hozza a filmeket, én választok, Péter pedig viszi a beszélgetést. Persze volt az ötlet megszületésének néhány előzménye is: a cég 2-3 éve kezdett komolyan foglalkozni az esélyegyenlőség kérdéseivel, és ezek között felmerült, hogy egyfajta „képzést” kellene kitalálni, ami az alkalmazottak látókörét lenne hivatott tágítani. Ezzel egyidőben került sor (2005 novemberében) a Verzió filmfesztiválra Budapesten, amely filmfesztivál a világ miden táján készült, emberi jogi témájú dokumentumfilmeket mutatott be. Innen fakadt az ötlet: legyen a film nyelve az a nyelv, amit használunk, és hogy ne csak egyirányú kommunikációról legyen szó, legyen ez egy filmklub, mint a „boldog békeidőkben”, ahol a film szerepe csak a cél egyik fele, a másik fél pedig az, ahogyan a filmről beszélgetni kezdünk. A filmklubra eddig egy évben négyszer került sor, 2008-tól szeretném, ha ez a szám 6-ra emelkedne. A megvalósításban Pendert Gábor kollégám volt a társam.
– Az eddigi vetítéseken kik voltak a vendégek?
– Kisebbségi közösségek, cigányság témában három filmet vetítettünk: Sára Sándor: Cigányok, és két roma médiaiskolás hallgató rövidfilmjét: Jobb a fradi és Tollas címmel. A vendég a három rendező Sára Sándor, Csík Juci és Szirmai Norbert voltak.
Értelmi fogyatékkal élőkkel foglalkoztak Szekeres Csaba: Mami Blue, és Szimbiózis c. filmjei. Szekeres Csaba, és Ébner Gyula, egy autistákat segítő központ vezetője beszélgetett velünk.
Kistelepülések, hátrányos helyzetű régiók témában vetítettük Vági Barbara és Talán Csaba: Elboronálva című filmjét, valamint Szabó Péter: Háttér – Járt-e már Budapesten? című fotó és video projektjét. Vendégeink itt is a rendezők voltak.
– Mi alapján, vagy kiknek a segítségével választják ki a filmeket, ill. a meghívottakat?
– A filmek kiválasztása egyszerre szakmai és szubjektív: szakmailag a Duna TV-nél dolgozó barátnőm, Medgyesi Gabriella válogatja a tematikának megfelelő, kizárólag magyar dokumentumfilmeket, szubjektíve pedig én nézem végig őket, és a mondanivalónak, rendelkezésre álló időnek, és persze a szubjektív érzéseimnek megfelelően döntök a filmekről.
– Kik látogathatják a vetítéseket a T-Com dolgozóin kivül?
– A vetítéseket nem a nagyközönségnek szánjuk, hanem kifejezetten a vállalat dolgozóinak. Ennek ellenére ha valaki a családját szeretné elhozni, megteheti, ha civil szervezetek tudomást szereznek róla, szívesen látjuk őket, azaz nyitottak a kapuk, az elsődleges cél, hogy a munkatársaknak adjunk, nem hirdetjük a klubot, de ha valaki jelentkezik, szívesen látott vendég nálunk. Természetesen mindenki számára ingyen, hiszen a filmklub nem reklám, és nem bevételi forrás.
– Remélhető-e a cég javára valamilyen hasznot ebből a tevékenységből?
– Klasszikus értelemben nem: mivel nem hirdetjük, nem szedünk belépőt, nem tűzzük a zászlónkra – ahogy említettem, nem a reklám a cél. Persze átvitt értelemben van haszna: a munkatársaink változnak, rajtuk keresztül a cég is változik, és ezt előbb-utóbb az ügyfelek is észreveszik. Szakmai fórumokon, amikor vállalatok gyűlnek össze arról beszélni, hogy ki-mit tesz/tett esélyegyenlőség témában, szívesen mondjuk el a jó gyakorlatunkat, de ennél direktebb haszonról nem tudok beszámolni, és nem is cél.
– Mekkora összegben gondolkodnak, ha esetleg mecénási szerepet vállalnának (adakoznának)?
– Ez attól függ. A Magyar Telekom Hozzáad programjának különféle részei vannak, amelyek különféle módok arra, hogy így vagy úgy segítsünk. Pénzadományok formájában évente több, mint 100 millió forintot oszt szét különböző alapítványokon keresztül karitatív célokra. A pénzadományokra pályázni lehet, és évente négy alkalommal egy kuratórium dönt a megpályázott összegek odaítéléséről. (részletek: www.magyartelekom.hu/szerepvallalas/hozzaad/adomanyozas/palyazatifeltetelek.vm) E mellett más segítséget is nyújtunk, de olyan hosszú lenne elmondani, hogy inkább ide is egy linket illesztek be: www.magyar-telekom.hu/ szerepvallalas/hozzaad/fooldal.vm
– Nem tartanak attól, hogy tolerancia-hiányos partnereiket elveszíthetik, ha lenézett társadalmi rétegek gondjaival foglalkoznak?
– Erre csak rövid választ tudok adni: nem.
– A cég munkáját segítheti-e valamiben az ilyen szabadidős tevékenység? Végezhet-e jobb munkát az a dolgozó, aki szélesebb körben érdeklődik, mint az, aki csak a szűken értelmezett feladatkörében tájékozódik?
– Ebben egészen biztos vagyok: az, ha valaki kilát a szemellenzője mögül, ha tudomásul veszi, hogy nem csak fűtött irodák léteznek, nem csak egészséges emberek vannak, nem csak Budapesten van élet, és nem mindenki egyforma körülmények között él, az érzékenyebbé, megértőbbé válik a munkájában is.
