Zuhognak a súlyos napsugarak,
kókadnak a villanydrótok. Bágyadtan
szusszan a busz s oldala kihasad.
Az ülés firkált s mind foglalt: tikkadtan
várok. … a srác – cigány. Mint én. Bámul
valamit s ahogy az ajtó tárul,
lőtt rugóként a kuporgókhoz pattan,
villámlik a mozdulat és – kimarja
a lankadó kismama nyakából
vékony aranyláncát… Ábrándjából
riad a nő – sikolt, arcát takarva
rázkódik. Rám izzó pillantások
alatt arcomat acélszürkén marja
a vér. Támolygom… Átszállok… Fázom…
