492. szám Vers

Vidáman szálló…

Szerző:

Vidáman szálló, felhők közt repkedő madarak.
Ott oda fut olybá’ tűnik szabadak.
De mikor leszállnak, félniük kell
Mert nem tudják, mi vár a felhő alatt!

Hallgatólagosan megbosszult gondolataim.
Önsanyargatásra kényszerítve
Bele nem remélt vágyaim netovábbja.
Szívem marcangolásával nem törődve
Én magam hibáit nem keresve, csak állva!

Hihetetlen gondolatok fuldokolnak bennem!
Az örvény önmagában még nem halál
Hanem a hihetetlen önbizonytalanságot érzem.
Hátat fordítok a világnak talán?

Meggyőződve hiszek önmagamban.
Vállaim súlya lelkemet nyomja.
Vagy lehet, hogy megbolondultam.
Pedig tisztességes gondolataim vannak

Kapcsolódó írások