Itt a vég – nyögte a férfi. Az ágyon feküdt nagyokat lélegzet, a feje hasogatott, mintha ezer meg ezer harkály kalapált volna. Óvatosan felült. Szédült is. Lassan felállt, és kiballagott a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, és az elé táruló látvány elborzasztotta. Sápadt arc, karikás szemek. Nem tudta mi baja, de érezte menten meghal.
Elkeseredése gyorsan dacra váltott. Nem adom olcsón a bőröm – döntötte el – s már a pulzusát kereste. Semmit sem érzett. Jézusom leállt a szívem – gondolta. Az egyik sorstársához vánszorgott. Nem akarta megijeszteni eleinte csak köhinteni kezdett. Majd hangosabban köhögött.
– Mi a baj? – ugrott fel a szobatársa
Mi? Mi? Látsz rajtam valami szokatlant? Nézte a barátja, s frappáns választ agyalt ki.
Reggel 5 óra volt, csak annyit mondott: hozod a szokásos formád.
– Ennyi? Akkor szagolj meg – mondta a férfi és rálehelt haverjára, aki gyors anamnézissel szolgált.
– Konyak, bor és sörszagot érzek. Hagymát faltál gondolom zsíroskenyérrel. Fokhagymát is érzek, a rossz leheletre pedig petrezselyemzöldet. Szódabikarbónát is ettél a savadra. – Kifelejtettem valamit – kérdezte?
– Utálatos vagy! Ilyenkor is csak gúnyolódsz csattant fel a férfi. Bekapott egy fájdalomcsillapítót. Segített is csak a szíve kalapált.
– Menjünk el az orvoshoz – ajánlotta barátja.
– Miért akart meghalni – kérdezte az orvos miután a gyomrát kimosták.
– Nem akartam végezni magammal – mentegetőzött és elsorolta mit miért szedett be.
– Hibátlan! – tapsikolt az orvos és aláíratott egy papírt, hogy később se próbálja megölni magát.
– Kiderült, hogy mi a baj – kérdezte a folyosón várakozó haverja.
– Ez a doki semmit sem tud, majd én kiderítem.
– Menjünk el a könyvtárba – kérte.
Levette a polcról az orvosi lexikont. Előbb csak a szív- és érrendszeri betegségeket ismerte fel magán, később már a nyirokrendszerét ért elváltozásokat. Rájött nyitott a gerince kolerát, Parkinson-kórt, pestist, légmellet, szamárköhögést is diagnosztizált.
Az állatbetegségekhez ért és ráébredt kergekóros és szopornyicás is.
– Ez nem semmi! – és becsukta a lexikont.
– Ennyi bajt csak egyféleképpen orvosolhatok. Egész nap sört ivott és sós kekszet rágcsált, mellé svédcseppet kortyolgatott. Fokhagymát nyomkodott a fülébe, lábát meleg vízben áztatta.
Barátja kérdésére, hogy gyanakszik-e valamire ennyit mondott:
– Infarktus, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, hogy csak néhányat említsek – válaszolta.
– Lázad van-e – kérdezte a nővér.
– Van hát 37,2. Kihűlök már a szervezetem sem harcol.
– Akkor menj el ismét egy másik dokihoz.
– Kicsit megfázott. Sok gyümölcs és folyadék – kapta tanácsul.
– Hol vette a diplomáját – morgott a férfi. Dühében forralt bort ivott és izzadt, mint a ló.
– Most már biztosan megmaradok! Agyon kell majd csapnod – mondta haverjának.
– Tudod ez már nekem is eszembe jutott – felelte a haverja.
Likes
Nincs hozzászólás