Ebben a szobán nyílik ki az álmok szépsége, A lelkünk csendje, és minden gondolatunk, Amiket magunkban álmodunk vérünkben, lelkünkben érzünk almainkban így élünk, De hogyan járunk a földön napjainkban, Amikor az aprókat számolod, az 50-eseket előre, mert azok nagyobbak, a húszasokat amik de jó, hogy megvannak, az aprókat, amik...
Tagadom a biztos lépteket miket a megszabott úton a harmónia szabályai szerint léphetek – csak az ordináré sáros egyenetlenül szétszórt lábnyom az igaz mit nem gátol semmi járom avagy iga – nem hagyom hogy a szimmetria bilincse tartsa vezesse félútra a kezem – mert fölrobbant széttép az élet Ránctalanná...
kicsavart rongy az arc a csillagok tejet cipelő mellek szegény anyák gyermekei sírnak a költők egymásnak írnak könyökölök a kavics-asztal sarkán szám szélén féknyomok elakadt szavak elakadt versek kihűlő számmal lángra lobbantom a tüzet: grízt pirítok elpirulnak fölöttem a csillagok 0
Mundruczó Kornél arra született, hogy filmrendező legyen, alkotásait az egész világon ismerik. Ha a díjakat, melyeket a világ filmszemléin, filmfesztiváljain művészi munkájának méltó elismeréseként kapott, kezdődően 2000-ben a Legjobb elsőfilmesnek járó díjjal, a 31. Magyar filmszemlén a Nincsen nekem vágyam semmi című filmjéért, és bezárva a legutóbbi, 2014-ben, Cannes-ban...
lusta szellő kavicsot bámul éjfél acsarog félsziget lánya alél lantom érvel temető sír kuvik fél remegő hónap álnok napokat szül középkor liheg itt erdeinkben ibolyák kelletik bájaikat bús rozé krúdy gyulát várja kék asszony lapul köd les álmos harisnyát szép szemű fut leszaladt zöld penész életeden vén halál táncos...
Z. Ottokár – saját meghatározása szerint – posztreformer, pszihodelikus, progresszív, alanyi költő volt. Igaz, ilyen kategóriát a művészet, illetve irodalomtörténet nem ismer, de mivel a költő – többek között a dematerizált, meghasonlott sóhajok szerzője – minden fórumon imígyen aposztrofálta önmagát, hinnünk kell, hogy önreflexiójával mégiscsak lehetett létjogosultsága, valóságalapja. Igaz,...
Szász Lillával az élet, a valóság és a társadalom viselt dolgairól beszélgetni olyan, mintha kiszakadnánk tér és idő folytonosságából. Még inkább olyan, ha ismerjük a képeit. Így, Kedves Olvasó, bár ez nem a reklám helye, ha teheted, mégis szörfölj el egy kicsit a szaszlilla.hu-n. Azt hiszem, az átlagnál többet...
Hol nászmenet, Hol gyászmenet, E várost vaj ‘ ki fejti meg? Túlontúl sok a töredék, Jónak lenni még nem elég. Túlontúl sok a házfalakon Golyó ütötte fájó nyom. Titokzatos jelszavak, Munkások, hontalanok, urak. Akkora konfrontáció Uralkodik, hogy bármi jó, Ami fájdalom nélküli, S ki szabad bátran mondani. Merengeni egy...
Ujjaim közt az évek folynak Megállok egy kapunál – – nem nyitok be, csak holnap… Kapuk mindig-mindenhol voltak és vannak de a sok kapu mögül figyelmeztet egy halk hang Belülről csak rám szólnak „hiába nyitsz be” – – tegnap nélkül üres a holnap 0
Ti aluljárókba leszorult, pályaudvarok mocskos zugában meghúzódó, borostás, rosszképű emberek, arcotokon a riadtság, a kétségbeesés, a lemondás, a múltba nézés és lenézés; honnan jöttök, hová tartotok? volt-e valaha kuckó helyett meghitt, rendes, meleg otthonotok? Ti megfáradt, megbecstelenített vándorok, akik nem tudjátok, hogy nap-nap után hol alszotok, hol lesz az...
Változik a város, akár az évszakok, melyet gondolataimmal kiszínezek; ünneplőbe öltöznek mind a versszakok, él a város, ahogy lélegzetet veszek. A Duna-parton, a Hold ezüst fényében, a virágzó gesztenyefák illatában; a sok bejáratlan út szövevényében, a csodálat egyetemes áramlatában. Az álmok mind a vállamra telepednek, a végtelenül elnyúló éjszakában;...
Nincs állásod? Képezd tovább magad!!! Miközben feléled tartalékodat. Csináld azt, amihez nem értesz, Amit a bizonytalan, a véletlen eléd tesz. És járd le munkáért térdig lábadat, Az idő meg csak megy, megy, szalad. Pedig hibád csak az, hogy túl korán Születtél, és kissé deres már hajad. Nem diplomáid számát...
Húznak azok lefele Rongyok. rongyaim már bűzöm beíva sajátomok romok, lomok unva-unva, biz’a mind-mind dobnám fel az égre! Jaj, nem bírom..!! nem tudom, Mondom,húznak süllyesztenek, gané-cefre lébe Talán gitár-pengetésem? az sincs.. akkor énekem – Mert álmom való! – Száll is már az égbe. 0
Rossz napom volt Hogyha úgy tekintjük Vagy tán a legcsodálatosabb Eldönteni magam sem tudom Még félrébb sem Vezettek Futott a „szekér” Azután Megharagítottatok 0
Legyél velem, Kiégett hajnalokon, Ha kávém mellett újra meg újra, A múlt vásott kötelén egyensúlyozok. Legyél velem, Gyilkosan közönyös délelőttökön, Oly merészen mondom: ez és ez lényegtelen, Csak, mert félek –mi jöhet még… Legyél velem, Álmos, teás délutánokon, Mikor lelkemben lomtalanítok. Más is szokta, igaz, de a falak süketek!...
525. szám
Interjú
Hősünk, aki tűzbe megy értünk – Beszélgetés Tatárka Roland tűzoltó törzszászlóssal
Tűzoltóság a városrész szélén. Tatárka Roland törzszászlós kedves, harmincas férfi. Most mosolygós, mégis csupa megfontoltság. Csapattársaival együtt harmincötezer ember biztonságát őrzi. A békásmegyeri laktanyában beszélgettünk. Kisfiúként szinte mindenki akar tűzoltó lenni. Így volt ez Önnel is? Sohasem jutott eszembe, hogy tűzoltó legyek. Gyerekkoromban állatorvos szerettem volna lenni. Azután, amikor...
Égbekiáltó fának, Tengerberohanó árnak, Horizontot befogó tájnak, Életigenlő, Jövőt-ígérő MÁ-nak, Megvalósítható vágynak, Családot összefogó matriarchának, Játszva okító nyelvtanárnak, – Kellene lennem még. Atomjaimra esve, Kudarcokkal telve, Elhagyva, s elengedve Bolyongok – gyökértelenül. 0
Vértesi András matematikus, 62 éves. Felesége Anna, 45 éves festőművész. Fiuk, Gábor, második éves gimnazista. A Gellérthegy oldalában laknak. Péntek délelőtt a férfi a nagyáruházba indul. Szükséges valamit csinálnia, nehézkesen készülődik. Unalmas óráira is ráunt, általában Pi-számokat számol az ötszáz értékig is eljutván. Földi idő térül-fordul, vásárolt Coca-Colát és...