Vértesi András matematikus, 62 éves. Felesége Anna, 45 éves festőművész. Fiuk, Gábor, második éves gimnazista. A Gellérthegy oldalában laknak. Péntek délelőtt a férfi a nagyáruházba indul. Szükséges valamit csinálnia, nehézkesen készülődik. Unalmas óráira is ráunt, általában Pi-számokat számol az ötszáz értékig is eljutván. Földi idő térül-fordul, vásárolt Coca-Colát és somlói-galuskát Annának. A végállomás csendjében a villamos piszkos ablakán keresztül nézelődik. Újfent átvillan néki a gondolat: „Meghalok!”
Jó három hete közölték vele: tumor cerebrije van, magyarosan agydaganat. Egy műtét rizikófaktora ésszerűtlenül magas. Így eljő a hétfői nap, és választ adhat Békési főorvos úrnak a műtétjével kapcsolatosan. A remízhez érvén sínváltóin általcsattog a villamos. Annára gondol, kit leányként megismert mosollyal az arcán, virágzásának kivirult a napjaiban. Szerdán egyedül volt otthon, csinált egy pizzát magának. Amint áthaladt a nappalin, egy nagy csepp paradicsomlé hullott a virágmintás szőnyegre. Rohant a felmosó szettért, és amint a foltot tisztította, a felmosónyéllel a fal melletti asztalkáról egy többszázezer forint értékű, ’20-as évekbeli porcelánt vert le. A női alakos szobrocska számtalan apró darabra tört. Amint este közölte a lakásba belépő Annával a történteket, még felesége nyugtatta őt: „Semmi baj!”
Eleszmél, s a villamos a Csarnoknál megáll, sietve leszáll a hátsó ajtónál. Átrohan a piacon, az első emeleten a Vecsési savanyúságos stand, az ismerős kisleány adja néki a három flakon céklalevet. Igaz, bár a haláltudat folyamatának az elutasításánál tart, mióta tudja a betegségét, mohón kortyolgatja napról-napra a piros levű italt. A virágsoron az automatánál vett kávét kortyolgatja, a nagyórára tekint. Issza a forró fekete lét, és nagyon furcsa érzés lepi meg a férfit. Délután négy óra múlt pár perccel. Maga az út vagy húsz percet jelenthet a piacig az áruháztól. Szatyrából előkeresi az áruháznak számlablokkját, többször is elolvassa. A hatos kasszánál fizetett, délidő előtt két perccel. A karórájára tekint, márkás Casió, mely kijelzés nélkül villog, valamitől kiakadhatott a szerkezet. „Te jó ég, hol voltam majd négy óráig?!”
Kérdésével nekiindul, sietősre fogva a lépteit. Gellérthegyi házuk udvarára lépvén jég metszette képzeletei sziporkáit éli meg, végül is nem determinált a való érzete, ez a baj!
Anna a galérián fest, Gábor fia szobájában. Hallhatóan a Doors együttes nótáit hallgatja. Lepakol a konyhában, majd a szobájába siet. Fekszik az ágyon, próbál valamit megérteni a vele történtek okán, nem sikerül. Szunyókál, majd Alfa-szinten vetítődnek neki a belső képek. Ragyogó fehérséggel egy csodaszép gyermek kacag reá, körötte, amint érintődés nélkül fekszik egy síknak, színeiknél ragyogóbb alakok titkos tevékenysége az, mit észlel. Majd négy természetes számot vizionál, melyeket ragyogónak lát. Pólóban és kisgatyában van. Annával közel egy éve külön alszanak. A férfi egy hete Afrodiziákum vágykeltőt szed, főleg petrezselymet a kisüveg illóolajában található apiolliumért. Magára ölti kockás pizsamáját, papucsot és Annával alszik. Gábor kikapcsolja a magnót, tehát este 6 óra van.
Egyezményesen az esti híradó megnézése szent dolog. Végig bambulja az egyórás műsort, az időjárás jelentésnél Anna lép a szobába, kezében két pohár és egy üveg bor, vörös félszáraz. A férfi felbontja az üveget, és tölt kettőjüknek az italból. Anna szavai transzendes örömként letaglózza Andrást. Babájuk lesz!!! „Nézd Anna, 45 évesen is vállalom a gyereket.” A férfi nem vesz pizsamát magára, az asszonyt vetkezteti, pirkadatig szeretkeznek. Nyugdíjas szombat: mint a többi hétköznapja az idős kornak. Ebéd után a nagyszobában ülik körül az asztalt. Anna kéthetente irodalmi kvízjátékot tart nekik. András számára szinte minden mozzanata paranormális cselekedetnek tűnik. Reggel a közeli Lottózóban feladott egy szelvényt. A furcsa állapotában vizionált négy számot játszotta meg, ötödik szám nem lévén, ikszelte az 51-es számot. Merengésének riad, hallgatja a feleségét. – Híres magyar költő, a következő álnevekben is publikált. Fürtfaragó, Pönöggei Kis Pál, Lator György. Az egyperces csendet követően, – Annyit segítek, hogy PopCorn! Andrásnak aha-élményként átvillan a válasz. Kukorica Jancsi – János Vitéz –, Petőfi Sándor. Válaszának Gábor fia kamaszosan felnevet. András szobájának nyíló teraszon üldögél, doboz sört iszik, szivarkát füstöl. Világról, életről-halálról elmélkedik. Tekintetét megpihenteti Anna gondozta Echinocactus és Amerikai Agávé cserepes virágokon. Az Agávét még apja hozta az Államokból, a rendszerváltás után járhatott kint. Ez a virág 50-60 évente egyszer virágzik, majd elpusztul a virágtő. Valószínű Gábor fiának fog majd virágozni. Az élet ideje, mit az ember megélhet. Egyetemi éveiben tanulta: ez természetes rádió aktív bomlás, sarkalatos pontja tűnődésének. Az atomok anyagi feleződése milliomod másodperc, hovatovább százmilliárd év. „Érinthetjük szinte a nincs végletét!”– zárja le gondolatmenetét András, mégis tovább űzi magát, szeretné megérteni, ha csak kevéssé is, élete miértjére. – Valami lehet az élet után! A nagy Big Bang előtt, a jelen kutatási eredmények szerint, kis tömegszámú anyagi atommagok is kialakulhattak, létezhettek. – Ha már a teremtődés előtt volt valami?! Igaz, 52-es, majd nagykorú volt, mikor 1969-ben N. Armstrong elsőként lépett a Holdra, társa, Edwin Eugene fényképére jobban emlékszik, mint apja arcára.
Hétfő reggel ül a kórházi folyosón, az ablaküvegeken túl tombol a nyár. Békési főorvos úrra várakozik. Gondolatai csaponganak-boronganak. Brit földön végezték az első agyműtétet 1884-ben. Szinte mazohista kedvvel továbbfűzi a gondolatsort. A múlt század 25-ös éveiben, már elfelejtette, hol, macskákon végeztek kísérleteket. Az állatoknak kioperálták az agykérgét. Szerencsétlenek a műtét utáni viselkedésük elborult, az epilepsziás rohamoktól, a stimulált dühtől. Ül és imádkozik.
Békési főorvos kedvesen fogadja, András elmondja: nem vállalja a műtétet. Legyen, ahogy lenni kell! A főorvos még egy ct-vizsgálatot kér. András bejárja a kórházat, délután kettő órakor ismét Békési főorvos fogadja. „Uram, itt a kezemben a CT-je, az ön eredménye negatív.” András lélegzetnyit hökken az orvos szavaira, boldog, de még teljesen nem tudja, miért. „Kedves Vértesi úr, önnek nincs daganata!” Kiszédül a folyosóra, le a lépcsőkön, ki az utcára. A lottózó előtt boldog mámorának nézi az ötös lottó kihúzott számait. Az ötödik számot nem találta el. Apa lesz, nem tumoros beteg, milliomos lett!!! …végül is mi történt?! Kérdésével hazafelé indul.
Választ sem vár, soha nem érzett boldogságot jelent neki az élete…
Likes
Nincs hozzászólás