Ujjaim közt az évek folynak
Megállok egy kapunál –
– nem nyitok be, csak holnap…
Megállok egy kapunál –
– nem nyitok be, csak holnap…
Kapuk mindig-mindenhol voltak és vannak
de a sok kapu mögül
figyelmeztet egy halk hang
Belülről csak rám szólnak
„hiába nyitsz be” –
– tegnap nélkül üres a holnap
