Változik a város, akár az évszakok,
melyet gondolataimmal kiszínezek;
ünneplőbe öltöznek mind a versszakok,
él a város, ahogy lélegzetet veszek.
melyet gondolataimmal kiszínezek;
ünneplőbe öltöznek mind a versszakok,
él a város, ahogy lélegzetet veszek.
A Duna-parton, a Hold ezüst fényében,
a virágzó gesztenyefák illatában;
a sok bejáratlan út szövevényében,
a csodálat egyetemes áramlatában.
Az álmok mind a vállamra telepednek,
a végtelenül elnyúló éjszakában;
a városban, mely része az életednek.
Amelyet be csak a végtelen határol,
és Én az életem minden szakaszában,
hírt viszek a nagy világban e csodáról.