Megnyugtató borzongással
Jellemezhetném állapotomat
Idegen emberek
Fehér köpenyben
Fölém hajolnak
Nem értem
De tudom, rólam beszélnek
Még kábult fejemet
Nehézkesen megemelve
Látom a képet:
A karjaimból mindenfelé kilógó csöveket
Lemeztelenített testemben
Érzem a csípős katétert
Lassan, töredezve
Visszatérnek az emlékek
Melyek még foltosak
De annál szomorúabbak
Gyűlölöm kiszolgáltatott
Magatehetetlenségemet
Érzem e pillanattól valami megváltozott
Közted és köztem
S e helyzet okozta
Leírhatatlan szégyenérzet
Számomra megmarad
Örökre elfeledhetetlennek
Megmentették az életemet?
Ha nevezhetjük annak e folytonosan
Fullasztóan
Rémálomszerűen
Elkergethetetlenül visszatérő képet
S emléket