Csöpög a zsír az avas szalonnából a padláson, az izzó cserepek alatt. Hűsölnek a tyúkok az öreg diófa árnyékában, verébpalánták várják csipogva az anyjukat. Nagy köröket írva le hűsítik magukat a galambok, hirdetve a levegős szabadságot. Rigók dézsmálják a feketecseresznyét, őrt áll a vadrózsabokor tetején a tövisszúró gébics. Vibrál a levegő a kifosztott tarlók felett, ahol gólyák vadásznak egerek után. Dohogva nyelik a cséplőgépek hajnaltól késő estig a pergőszemű kévéket.
Buzogányerdőt nevel a sás a tóparton, gyíkok napoznak az árok partján. Fecskék érintik ivás közben testükkel a vizet, szárcsák bukdácsolva vezetik a fiaikat, akiknek motollaként dolgozik az apró lábuk. Déli harangszó száll a mezők felé, hirdetve, hogy nem alszik a harangozó. A tó melletti akácos lombsátrába rejtett fészkére száll cserrege a szarka.
Esőről álmodnak az álmos répaföldek, fogoly szalad át az úton a kukoricásban. Tanácstalankodva, csak lassan ül el a por a szénásszekér után. Melegtől sugárzik a felhőtlen délután. Karvalyt kiáltva tűnnek el a verebek az oltalmat adó sűrű bokrok alatt, és a veszély elmúltával megbeszélik a történteket. Sárga pillangók játszanak a lucernatábla felett, fácántyúk terelgeti a csibéit.
Csúszik a Nap, öregszik a délután. Nyúl baktat a répatábla felé, fürj szólítgatja a párját. Rázendítenek a békák, amikor vörös tengerben tűnik el a Nap. A szürkület sikátoraiban a megnyúlt árnyékok lopakodnak a simogató csendben.
Mézillatú kaptárak duruzsolnak az akácos mellett. Kerítést fon a csend az alkony köré. Denevérek indulnak el vadászni a torony padlásáról, egészen hajnalig. A kuvik felkap egy egeret és vacsorázik a szalmakazal tetején. A holdvilágos éjszaka oltárán megjelennek a csillagok, neszek indulnak el titkokat súgva egymásnak. Álmokat ringat a Göncölszekér, és mesét mond a holdvilágos nyári éjszakának.
Likes
Nincs hozzászólás