Nincs munkád.
Nincs teendőd,
elintéznivalód.
Naptárad is üres.
Két hónapja már.
Nem csörren,
csak tévedésből
a telefonod.
Szabad vagy végre,
mint szabad madár.
Nincs teendőd,
elintéznivalód.
Naptárad is üres.
Két hónapja már.
Nem csörren,
csak tévedésből
a telefonod.
Szabad vagy végre,
mint szabad madár.
– Hisz erre vártál, öreg! –
súgja valahol belül
egy cinikus, régi hang.
– Hányszor fohászkodtál
nyugalomért?! – de kong
a tompa hangú nagyharang;
tevékeny életed véget ért,
itt eresztik előtted a sírba.
S te visszakívánod
a robotot, a stresszt,
véres könnyeket
poharadba sírva…
