552. szám Vers

Végül is…

Szerző:
Hátra hagytam halottaim,
mint majd’ mindenkit,
kedvest és barátot,
kopott kórházi szobát,
hol suttogták: Nincs Isten!!!
Szentséges bódulatként
tovább repültek,
a lepedőfehér szárnymadárral
a nagy csend Istenig.

2015 július, 3. díj

Kapcsolódó írások