Mióta perlekedek már, és semmi békém.
Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom
hol lesz majd helye boldogan megnyugodni.
Itt valaha kút volt, most omladékos város,
gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik,
mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim,
a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám,
fenolos halra lesve az üszkös gyaloghíd alatt.
Fájdalmával barlangomban melyik isten bujdokol?
Buzgólkodik mind a vakon imádott tévedésben?
Láttam pedig, kezdettől fogva földzabáló nép, ez,
jeltelen tégla a többi tégla közt és tébolyult,
visszarovarzik bármi áron a bamba örökségbe,
mert kőre követ rakni nem lát érdemesnek.
Én azonban azt akartam, hogy itt rend legyen.
Lovaimat pányván hagyva hátra, nekivágtam,
belegyalogoltam a mindig sunnyogó sivatagba,
hittem, csak szomjas és nem gyáva a hadigépezet.
És valóban: csupáncsak vedelni vágytak,
nők nélkül zárkóztak be a mocskos kuplerájba,
hogy szégyenüket ne kelljen tovább titkolniok.
Ennyi fattyút egy rakáson nem tudtam elviselni.
Szóltam az énekmondónak, énekelje vissza a dalt,
a hírhozó hátha felfigyel a sáskazümmögésre,
mert nem tudni, honnan jön a hang és hova tart,
ahol lesz-e helye végre boldogan megnyugodni?
Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom
hol lesz majd helye boldogan megnyugodni.
Itt valaha kút volt, most omladékos város,
gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik,
mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim,
a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám,
fenolos halra lesve az üszkös gyaloghíd alatt.
Fájdalmával barlangomban melyik isten bujdokol?
Buzgólkodik mind a vakon imádott tévedésben?
Láttam pedig, kezdettől fogva földzabáló nép, ez,
jeltelen tégla a többi tégla közt és tébolyult,
visszarovarzik bármi áron a bamba örökségbe,
mert kőre követ rakni nem lát érdemesnek.
Én azonban azt akartam, hogy itt rend legyen.
Lovaimat pányván hagyva hátra, nekivágtam,
belegyalogoltam a mindig sunnyogó sivatagba,
hittem, csak szomjas és nem gyáva a hadigépezet.
És valóban: csupáncsak vedelni vágytak,
nők nélkül zárkóztak be a mocskos kuplerájba,
hogy szégyenüket ne kelljen tovább titkolniok.
Ennyi fattyút egy rakáson nem tudtam elviselni.
Szóltam az énekmondónak, énekelje vissza a dalt,
a hírhozó hátha felfigyel a sáskazümmögésre,
mert nem tudni, honnan jön a hang és hova tart,
ahol lesz-e helye végre boldogan megnyugodni?
2015 Augusztus, 3. díj
