Pokolkapu – Előhang VIII.

                Előhang
                  VIII.

Alkata bomba, kamasz az arca,   
lakáskulcs lóg szoros nadrágjáról,
bal karját tartva magasra  

lyukat formál karcsú ujjából,    
a jobb mutatót húzza-dugja  
mosolyogva; határozottan tudja,
hogy alkothat gubát a nullából.  

Járása, akárha macska volna,       
blúza alatt takaros almák halma,    
orgazmus vágyát lapos buksza hajtja.
Számára már ma hazug a holnap,      

koromárnyalt a magasztos azúr,       
honnan volna bár halovány fogalma,   
hol tanyáz a boldogság, hol az Úr?