Dongó dönög, a nap hevít,
a homlokon
verejték gyöngye gyűl.
A völgyben virágok tengere,
a dombokon
gyér fűre akácok árnyasa terül.
Hűs vízzel vár a tiszta tó,
nádassal, sással ringató
hullám-selyem.
Szemem ég-kékben fürdetem,
fodros felhő száll, könnytelen.
De jó, hogy nyár van,
istenem!
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
