az ucca túloldalát kukázta
sütött a napra aranyló árvasága
árnyékos közteren zugsörözve
gondoltam lazább szeszrendeletre
alulnézetből kicsi rongyos emberen
demonstrált a koszlott történelem
hisz énrólam mindig gondoskodott
ismeretlen ha gennyem lábaimra folyt
kapott valamit valaki lármás kezéből
hányt a szökőkút szúnyoglárvás vízétől
ilyen volna tán igazi arcom is ha lenne
és nem ügyelnék szép kesztyűs kezemre
kinek földmorzsákkal rakott gallérja párna
takarója a gazdagon hímes ég darabkája
s hogy az igazságot ne odaát keressem
ádáz nyomorult lakik itt mióta bennem
nem fordul nem mozdul nem sír nem hörög
álma szakadásvájta Styx és hömpölyög
odagondolok neki bárkát obuluslavinát
ne kerüljétek el révészek az aranyuccá
2015 június, első díj
