A gyufásdoboz az asztal sarkán éppen olyan volt, mint a többi ilyen doboz. Még új, egyetlen szál sem hiányzott belőle. Az oldalán nem voltak a használat okozta karcolások, érintetlenül virított, tetején a fölirattal: Biztonsági gyufa. Átlag negyven szál.
A doboz belsejében egymás mellett álltak a gyufaszálak, fejükön a foszforsapkával, szolgálatra készen. Negyvenen voltak, testvérek, hajszálpontosan ugyanolyanok, akár az ikrek. De nézz csak oda! Ott szoronkodik egy gyufaszál a szélen, ami vékonykább, mint a többi, a foszfor a tetején kicsit kevesebb a többiekénél.
– Mit keres itt ez a satnya? – kérdezte a hozzá legközelebbi gyufaszál.
– Csak szégyent hoz ránk – így a másik.
– Ez egy minőségi doboz, és itt semmi keresnivalója nincs!
– Különben is! Elegen vagyunk…
Addig-addig veszekedtek, míg az asztal sarkáról leesett a doboz. Bejött a szoba gazdája, és észrevette a földön.
– Na végre! Rád vadásztam, már mióta!
Kinyitotta. A gyufaszálak mozdulatlanná merevedtek, hogy szolgálni tudják az embert. De közben a vékonyka gyufaszál a sok lökdösődéstől kihullott az asztal alá. Ott feküdt a csupasz padlón, nézegetett körbe-körbe! Most aztán mi legyen tovább? Egyedül volt, az asztal alatti sötétségben. Félt is. Akkor valami kaparászás, surrogás kélt a csöndben. Egy cirokseprű közeledett felé, feltoloncolta a hideg, fémlapátra! Repülés, és hopp! Mély zsákban találta magát. Mi lehet ez? Itt a világvége, gondolta a gyufaszálunk.
Egy kis ringatózás után kinyílt a zsák szája, és a gyufácska halált megvető bátorsággal kiugrott a fényre.
– Nocsak! – hajolt le az öregember a járdaszegély mellé – egy gyufaszál! Milyen jókor! Úgyis csak egyetlen szál maradt a skatulyában, ez meg jó lesz tartaléknak!
Rágyújtott a dobozban lévő utolsó szál gyufájával ütött-kopott pipájára, kisgyufa pedig kinyújtózkodhatott abban a tudatban, hogy lám, mégiscsak jó Ő is valamire! Ő a tartalék. Akire számítani lehet!
2023 május, első díj
