Huncut kis nevető szemed, törékeny kis termeted emlékeim ködén még reám mosolyog, kezed a kezembe, lelkem a lelkedbe vidám táncot rop. De nem értem, mi történt? Elmúlott a nyár, a napsütés, a vidám percek, helyette jött az esős ősz, s a betegség. Melyik boszorkány átkozott meg, kis Dorothym? Összekötöm őket egybe, úgy lesznek elfenekelve! Minden reggel kora hajnalban ébredek, imádkozom, és erőt próbálok küldeni neked. Próbáltam alkut kötni Istennel, de az Istennek se akart felelni. Majd lesz hozzá egy-két szavam, csak találkozzak vele! Úgy írom e levelet, hogy azt sem tudom, el fogod-e olvasni valaha, vagy már az égből nézed, hogy könnyeim potyognak, mint az esőszemek. De igenis, van remény, nem adom fel, míg szívem dobog s kezemen kidagadnak az erek. Jön még erre az őszutóra fény.
És talán még mosolygunk vidáman, mint önfeledt gyermekek, kiket felkap az örvény. Néha, néha elmerengek az elmúlt évek emlékein, jóban és rosszban, ahogy felderengnek. Sosem tudtam haragudni rád, bár bevallom, hirtelen kapom fel a cukrot, de mérgem hamar elszáll, mint egy meggyulladt szalmaszál. Elnéztelek órákon át, ahogy édesdeden aludtál, kezed a fejecskéd alatt, mint gyermek az altatódal után. Te sohasem sírtál, csak néztél reám mosolygós szemekkel, bölcs nőiességeddel, vigasztaltál kis kezeddel.
Bárki jött hozzád, te mindenkin segítettél, ahogy tudtál, csodálatos lelked bárki előtt nyitva állt. Edit, Brigi s valahány név a naptárban, hozzád jártak egyedül, vagy párban. Cukrot, dohányt, kávét, és ami még volt a raktárban… Jó szót mindenki kapott, ha mást nem is, de elégedetten távozott.
Átok legyen azon a mamlaszon, aki kitalálta, hogy egy hajléktalan párnak ne legyen szobája, éljenek csak 1 + 1 évet, utána mehetnek az utcára. Én csak egy napot kérek vele egy szobában, ígérem, el fogja felejteni gondjait kislányos zavarában. (És még sok más dolog is kimegy a fejéből. Végleg!)
Nem bírta kis szíved a költözködést, az emeleteket és a cipekedést. Az oxigént most én is csövön át kapom, nevében a végzetem, csöves vagyok. De lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, és ha Isten nem büntet, megteszem én! Igen, Vádolom, vádolom a hajléktalan anti-humánus ellátást, amely megengedi, hogy beteg szerencsétlenekkel ilyeneket tegyenek. Igen, ha kell, én leszek a 21. század E.mail Zolája. Sic.)
Örülök, hogy veled tölthettem ezt a néhány évet, boldogságot, napfényt hoztál megkeseredett szívembe, múzsám voltál és kritikusom és szerelmesem egyben.
Mindent köszönök neked abban a reményben, hogy még korántsincs vége mindennek, együtt leszünk még, ha nem is ebben az életben, hanem egy jobb világban, boldogságban. Azért szívesen folytatnám még egy kicsit itt a földön veled…
Hűséges TOTO kutyád
UI: Nem adatott meg. Ma 11.25-kor meghalt. Isten nyugosztalja.
2015 október 2. díj
