Molnár Piroska a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Prima Primissima díjas, Arany Medál-életműdíjas, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművésznő. Művészetét a szakma és az ország ezeken kívül még számtalan díjjal ismerte el a pályán töltött évtizedek alatt. Molnár Piroska 1968-ban lépett színre a Szegedi Nemzeti Színházban, azóta több nagyszerű társulatban játszott, kétszáznál is több bemutatóban vett részt, zenés darabokban is, nagyon sok játékfilmben és tévéfilmben szerepelt. Ez év október elsején ünnepelhettük hetvenedik születésnapját. Ennek kapcsán kértük a művésznőt egy kis összegzésre pályájáról és életéről, melyet teljes egészében a művészetnek szentelt. A Tháliában beszélgettünk.
Kérem, hogy meséljen a színházakról, és társulatokról melyeknek tagja volt!
Vannak szerencsések, akik a főiskola után leszerződnek egy színházhoz, és a pályájuk végéig ottmaradnak, számomra az a szerencse, hogy az eltelt évtizedek alatt több színházban játszhattam. Különösen szerencsés évek voltak a kaposvári színházi évek. Csodálatos, rátermett és egyet akaró kollégákkal dolgozhattam együtt. Színházteremtő időszak volt, ami már valószínűleg úgy, ahogy volt bekerül a színháztörténetbe, mint a Kaposvári korszak.
A Katona József Színház alapító tagja volt. Még egy színházteremtés?
Amikor Kaposvárról először eljöttem, az akkori Nemzetiben játszottunk, és 1982-ben onnan vált ki egy csoport, amely megteremtette a Katona József színházat, ez elsősorban a két Gábornak volt köszönhető, Székely Gábornak és Zsámbéki Gábornak. Mi boldogan követtük őket.
Milyennek érzi a Jordán Tamás és Alföldi Róbert Nemzeti Színházában eltöltött éveket?
Kivételes korszaka volt az életemnek, nagyon jó társulattal, szép szerepekkel. Tíz évet töltöttem el ebben a Nemzeti Színházban, ötöt Jordán Tamás igazgatása alatt, ötöt Alföldi Róberttel. Erre az időszakra is használhatjuk a színházteremtő kifejezést, a színház mind épületben, mind a társulatban, új volt.
Most a Thália tagja, milyen darabokban játszik jelenleg?
Mint régi nyugdíjas, akár a szabadúszást is vállalhatnám, nem lenne muszáj társulatban játszanom. Gondolom, lenne munkám, de én világéletemben társulathoz tartoztam, és nehezen válnék meg ettől. Amikor Alföldi színházából az igazgatóváltáskor eljöttem, arra gondoltam, hogy a pályámból még hátralévő időt is társulatban tölteném el inkább.
A Tháliában most négy produkcióban szerepelek. A Leszállás Párizsban című darabban, játszom A hőstenorban, a Félúton a Fórum felé című musicalben és a Hétköznapi Őrületek című Zelenka komédiában. Mindegyiket nagyon kedvelem. November végén kezdek próbálni egy új darabot, egy francia vígjátékot, Feydeau darabját, melynek január végén lesz a bemutatója.
Nyugdíjas éveit nagyon aktívan tölti, az utóbbi két évben több nagysikerű, díjazott filmben is szerepelt.
Hasonlóan a legtöbb nyugdíjas színészhez. Hál’ istennek, foglalkoztatnak minket, és örömmel csináljuk. Szerencsére elég sokat filmeztem egész életemben, de valóban, ezek az igazi nagy filmsikerek most jöttek. Fesztivál nyertes filmek és főszerepek. (A nagy füzet, Szabadesés, Liza, a rókatündér, a szerk.) Még ezt is megadta nekem a sors, vagy a pálya.
Sok filmben játszott régebben is, jelentős szerepeket, de úgy érzi többre lett volna lehetősége, vagy minden idejét a színház foglalta le?
Nem tudom, a szerepeket nem én osztom magamra. Az is közre játszott, hogy színházban rengeteget játszottam, hosszú ideig vidéken. Sokszor kértek ki filmezni, de sokszor nem is tudtam, meg sem mondták nekem, hogy ne fájjon a szívem, ha a színház nem tudott kiadni. Nehéz lett volna eljutni egész napos forgatásokra, úgy, hogy este előadásunk volt.
Miközben készül egy előadás, vagy egy film, már lehet látni, hogy nagy siker lesz? Például a Liza, a rókatündér forgatása közben érezte, hogy jó lesz?
Néha lehet érezni, néha nem, ez teljesen rizikós. Filmnél a színésznek percekre kell koncentrálni, amikor épp vesznek föl egy jelenetet. Az egészet nem nagyon tudjuk átlátni, szerintem néha még a rendező sem tudja. Többnyire a vágóasztalon derül ki, hogy egy filmből mi lesz. Nekünk volt egy vetítés a bemutató előtt, és akkor rögtön láttam, hogy ez egy remek film lett.
Ami díjat és elismerést színművész kaphat, azt Molnár Piroska megkapta. Legutóbb a Színikritikusok Céhének életműdíját vehette át. Az „indoklásban” szerepelt, hogy Ön az egész életét a színház- és filmművészetnek szentelte.
Valóban, elismeréssel is elárasztott a sors, vagy a pálya. Meggyőződésem, hogy ha az ember csak kis adagokban, módjával adja magát a pályának, akkor a pálya annyit is ad vissza, adagolva és módjával. Ha az ember teljesen odaadja magát, akkor a pálya meghálálja ezt, és vissza is adja.
Elégedett azzal, amit a színészi pálya adott?
Igen, és ezt nem gondoltam soha másként, és nem a díjak miatt, hanem mert nagyon jól telt ez a pár évtized, amit már eltöltöttem a pályán, és ha szerencsés vagyok, és fizikailag bírom, és ha egészségi állapotom megengedi, esetleg még egy évtizedet lehúzok a színházban.
Van olyan szerep, amit eddig még nem kapott meg, de szeretne eljátszani?
Nincs, és soha nem is volt, hogy valamit én kívántam volna. Azt, hogy milyen szerepet kapok, vagy nekem mi való, mindig azokra bíztam, akik erre a feladatra hívatottak, az igazgatókra és a rendezőkre.
És jól választottak?
Már én is, eleve jól választottam meg őket. Megbíztam bennük, tudtam, hogy azt tartják az elsődleges szempontnak, hogy nekem jó legyen, hogy a tehetségem a legjobban tudjon megmutatkozni. Nem volt arra szükség, hogy én noszogassam őket, hogy ezt, vagy azt akarom eljátszani.
Van olyan, amit szívesebben játszik, vidám, humoros, vagy szomorú, esetleg tragikus szerepet?
Talán van olyan, hogy valaki csak komikus vagy csak tragikus alkat, de én mindent játszottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez most vidám, vagy szomorú, jó legyen a szerep és kész!
Nem is kell másképp felkészülni, vagy nem vesz ki többet egy színészből, ha szomorú, vagy tragikus a szerep?
Nem, dehogy kell, a humoros és a tragikus szerep is ugyanolyan feladat, amit jól kell megoldani.
A humor azért jelentős szerepet tölt be az életében?
A humor mindenkinek fontos az életében. Humor nélkül nem sokra mennénk, nem léphetnénk túl a nagy problémákon, vagy nem léphetnénk túl nevetve saját magunkon. A humor segít úgy élni az életünket, hogy ne pusztuljunk bele idő előtt.
Nagy sikerrel megy a tv-ben a Munkaügyek IrReality Show.
Az egy teljesen más feladat, mint a színházi munka, az egy televíziós sorozat. A színész természetesen olyasmit is elvállal, ami nem pusztán egy jó élmény, hanem pénzkereset is, hiszen mi sem úgy élünk, mint a mező liliomai, akikről a jó isten gondoskodik. Hál’ istennek sikeres a sorozat, remek kollégákkal játszom együtt, akikkel esetleg össze se találkoznék az életben, vagy a pályán, ha nem lennénk együtt ebben a sorozatban. A forgatások mindig remek hangulatban és nagyon jó munkával telnek, örülök, hogy egy ilyen is jutott az életembe.
Néhány éve tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szeret tanítani?
Olyan szerencsés vagyok, hogy évek óta tanítok az egyetemen. Színpadi beszédet tanítok, már a negyedik osztálynak. Három bábosztályom volt és most van egy prózai osztályom is. Szeretem a tanítást, kényszerből semmiképpen nem csinálnám. Nagyon-nagyon fontos mindenki életében, hogy szeresse a munkáját, borzasztó lenne, ha csak a megélhetésért kellene dolgoznom. A szerencsések közé sorolom magam, hogy olyan a munkám, amiben örömem telik, és amit szívesen csinálok.
Néhány hét és itt a karácsony. Szereti a karácsonyt, készül rá?
Gyerekkorunkban szeretjük a karácsonyt, meg amikor a családnak örömöt lehet vele szerezni. Számomra az ünnep éveken át még több munkát jelentett, mert délután is, és este is volt előadás. Ebben az évben karácsonykor nincs előadásom, így tudok egy kicsit pihenni. Elmegyek Hévízre öt napra, ez lesz a karácsony.
A Fedél Nélkül hagyománya szerint, szeretnék olvasóinknak karácsonyra egy rövid üzenetet kérni.
Olyan világot kívánnék magunknak, ahol mindenkinek fedél van a feje fölött.
Köszönjük szépen. Nagyon boldog ünnepet és jó pihenést kívánunk!
