Késő este a város főterén, kihalt utcák, sikátorok között, most már a légy hangja sem hallatszik, mert a csend dallama beköltözött. Megáll az idő, és aludni tért, nem jár a csikorgó villamos sem, megérkezett csendesen a Hold is, hiszen ő az éjszakai őrszem. Vigyáz ránk, amíg mi szövögetjük várva...
Jó volt apámmal kutatni az égi csodákat,hallgatni, hogy futott mezítláb, s hogy vág abazalt-szegénység barázdát a meztelentalpra, ahogy most futok én is a kövekennagy iramban, sérthetetlen,s mindig elhittem, kevés nem lehetek. De elengedte a kezem.Épp a foszforos csontokat szavaltam,amikor, mint kit a darázs csíp, felugrott,„Hülyeségettanultok” – és nagy tenyere...
tovább
Likes
Hulló levelek színébe zároma markomból kigördülő időt.Rozsda-vággyal újra rajzolt álomlejti táncát az éj csöndje előtt. Kavicságyon örvénylik a mélység,kék áhítatot leng körbe a szél,fák között szűrt napsugár a vendég,az erdő magas sziklákhoz beszél. Habos felhők járnak rajtuk táncot,mintha nem létezne ott semmi más,és úgy fehérlenek fönn a csúcsok,mint néhány...
tovább
Likes
– Édesanyám emlékére Széthasadt Ami nincsen, miért kell, hogy mégis fájjon, kérdezem, míg magam újra leporolom; és szavaim elfelejtem és dobálom, keresve a számról lekopott mosolyom. Mert el nem jött, akármennyire is vártam, ki kérdéseimre azóta sem felel; ülve a mélyülő, lassuló órákban, kinek szavait még senki sem vette...
tovább
Likes
Sötét és hidegFelettem az ég,A tegnapi pocsolyaMára már jég.Hold-Anyó mosolyaRáfagyott ezüst arcára,Hideg tekintettelKüldi el a világra.Érzem már bőrömönA talajmenti fagyot,De amíg nem fagyok meg,Addig még itt vagyok. 2024. Január, harmadik díj 0
tovább
Likes
Mézembe vak istenek hajoltak, Kamrámban csúfolódtak, Hogy mennyem és malasztom Semmirekellő. Talán, ha az időt arcomba foghatnám, Adhatnék egy kis marcangolást nekik – Csak hogy ismerjenek. 2024. Január, első díj 0
tovább
Likes
2021 decembere volt, épp egy élelmiszergyűjtő akció keretein belül pakolásztuk a babkonzerveket egy áruház pincéjében az alapítvány önkéntes koordinátorával, mikor megszületett a Pszicho Projekt ötlete. Arról panaszkodtam neki, hogy kezdő pszichológusként milyen nehéz érdemi szakmai tapasztalatot szerezni, hiszen biztonsággal csak szupervíziós támogatással dolgozhatunk (azaz egy tapasztalt kollégával konzultálva), ehhez...
tovább
Likes
,,Hinni kell, hogy idővel jobb lesz!” Timi és Francis 17 éve vannak együtt. Szerényen, de boldogan éltek. Aztán 2012-ben Francis szívinfarktust kapott, ágynak esett, és a párnak egy évig szinte semmi jövedelme nem volt. Aztán ahogy erőre kapott, jött az ötlet, hogy beállnak terjesztőnek a Fedél Nélkülhöz. Mellette a...
tovább
Likes
,,A léleknek is kell valami.” Egy kis tasakból épp mézet nyomott a citromos teába, mikor rátört Jánosra a köhögőroham. Rosszak otthon a nyílászárók, a szoba estére teljesen kihűl, hiába ékeli ki az ajtót, csak kinyitja a huzat. Sűrű bocsánatkérések, a kanál párszor a csésze falához koccan, ahogy reszketeg kézzel...
tovább
Likes
Azt kéne most! Széttépni mindent, és szikrát vetni rá! Csodálni még a lángot, mit őrizgettem eddig! Azt kéne most! Lábbal tiporni szét az elmúlt perceket! Megölni minden csalfa ölelést, a hazug csókokat! Azt kéne most! Törölni minden szót, mosolyt, hogy dögöljön meg a kétszínűség! 2023 augusztus, harmadik díj Sodró...
tovább
Likes
A Cseppfolyós Frász partján az Érthetőség határán fekszik a Dereliktia. Főterén egy felkötött, arctalan alak nyakában tábla lóg. Külső felén ez a szöveg áll: „Az asszi’metria – jobb kezemen ravaszra hajló mutatóujjam: halántékomhoz szorítva. Balkezemben pedig borospohár ciánnal csőre töltve.” Belső oldalára pedig a következőt írták „Egy sikátorban állok...
tovább
Likes
A könyvek élettelenül hevernek a polcokon, hallgatnak - sosem leltem bennük utamat. Valami zsibbadt, lassúdad nehézség nyom le a földre, elkapva pillantásomat nézek csak a tükörbe. Még halványan emlékszem arra a lányra, aki az esőben táncolt, sugárzón a szerelemtől, még elhitte, hogy fontos. Ahogy a cipősarkak kopogtak, és néztem...
tovább
Likes