Hulló levelek színébe zárom
a markomból kigördülő időt.
Rozsda-vággyal újra rajzolt álom
lejti táncát az éj csöndje előtt.
Kavicságyon örvénylik a mélység,
kék áhítatot leng körbe a szél,
fák között szűrt napsugár a vendég,
az erdő magas sziklákhoz beszél.
Habos felhők járnak rajtuk táncot,
mintha nem létezne ott semmi más,
és úgy fehérlenek fönn a csúcsok,
mint néhány bojtos sapkás óriás.
Lélek-hintó ringatja az álmom,
minden emléket a szívembe zár,
s amíg lépteimet újra járom,
a távolság túlpartja visszavár.
Likes
Nincs hozzászólás