Vers

Tévúton

Szerző:

A Cseppfolyós Frász
partján az Érthetőség
határán fekszik a Dereliktia.
Főterén egy felkötött, 
arctalan alak nyakában tábla 
lóg.
Külső felén ez
a szöveg
áll:
„Az asszi’metria – 
jobb
kezemen ravaszra hajló mutatóujjam: halántékomhoz szorítva. 
Balkezemben pedig
borospohár ciánnal
csőre töltve.”
Belső 
oldalára pedig a következőt írták
„Egy sikátorban állok
az életemen
végigsöprő nukleáris holokauszt
epicentrumában
kezemet forgatva felfigyelek
tenyerem kusza
je-len-tés…es…ség…é
RE!
Egy pillanat-
ra
elvesz
veb
enne
ezt olvasom ki belőle:
AKI VADÁLLATOT CSINÁL MAGÁBÓL, AZ MEGSZABADUL AZ EMBERI LÉT FÁJDALMÁTÓL!!!”
Ész nélkül
nekiiramodok.
Túlhajszolok egymegnem
fogant gondolatot.
Addig-addig követelem, mígnem egy mólóra érek, ahol egy strandszékre ültetett puffadt hulla ölében egy tábla fekszik, 
amin az áll: Tengernagy!
Megtorpanok. 
Meg-
ha-
jo-
lok.
(A tábla szétkarstolt felülete egy másik mondatot rejt:
“Idővel imába foglaltam a menekülés gondolatát.”)
Nyolc másodperc alatt leélni száz évet!-
visszhangzik e 
mondat
visszhangzik e
mondat
elmémben, amint 
a világítótorony közelében járok. 
Puff és reccs. –
hessegetem el ezt a nyugtalanítóan felszabadító ábrándot, és
továbblépek. 
Egy zsákutca macskaköves útján bukdácsolok. Lépésről lépésre orra bukom e szemfényvesztésben. Orrvérzésig
vesztegetem magam arra, hogy csakazértis egység ez az út, aminek igáját
-mint a falról felpattogzó festék-
leveti magá-
ról minden egyes felszínre bukkanó macskakavics, 
mik önállóságukban
eldőlnek. 
A kitaposott ösvény helyén
újratelepített
erdőnek se
híre se
hamva csak.

Kapcsolódó írások