Minden szempontból vízválasztó nyaralásunk rövid beszámolójával készültem most. Nem azért, hogy bibibííí, hanem mert őszintén, az égvilágon semmi nem történik mostanság. Kicsit olyan, mintha egyszerre totál belassult volna az idő, csak másznak a napok a maguk egyformaságukkal egymás után, munka-otthon-edzés-munka-másik munka-otthon-gyaloglás, másfelől, meg mintha épp ellenkezőleg, turbófokozattal nekilódult volna a nyár és huss. Itt a vége. Ezt törtük meg öt nap Szicíliával. Vízválasztó, mert nem szeretném magamat áltatni és tudom, hogy a fiam most egy ideig valószínű nem velünk szeretne nyaralni. Ez a dolgok rendje. Vízválasztó, mert kétségbeesetten igyekeztem ellesni pár olasz trükköt életvezetésileg, hogy ez a megfelelési kényszeres merevgörcs, ami ugyan enyhült, és tettenérem, de mégis van, szóval hogy ez tűnjön el belőlem. Az ország, ahol nevetnek! sokat! és ahol például az útra félig belógó, villogó autóról tudja a következő, nagyobb autóval vagy busszal befordulni nem tudó sofőr, hogy a gazdája kávézik. És nincs anyázás meg rohadjálmegezés, szemforgatás vagy politikai oldal villámgyors belövése. Nem. Itáliában mindenkinek JOGA van megállni kávézni. Szóval ha látnak egy ilyen autót, akkor nyomnak kettőt a dudára, a kávézó sofőr meg tudja, hogy odébb kell állnia, hisz hallótávolságon belül issza a kávéját. Szóval remélem ilyen szempontból is kardinális pont lesz, mert kétségtelen, nagyobb élvezettel élőnek tűnnek, mint itt akárki-magamat is beleértve. Kell ehhez tudom még egy s más, nem csak a szabad kávézás érzése, de próbálok belazulni és hátha jön aztán a többi is, legalább a saját „udvaromban”, ahol még bírok némi kontrollal.
Aztán vízválasztó, mert előtte azért igyekeztem valamennyire megregulázni a hedonista énemet és már-már elhittem, hogy a cukor és szénhidrát kifejezetten rossz ízű. Hát, aha. Ezt kivitelezni a pasta és a finomabbnál-finomabb édességek hazájában több lenne, mint meredek vállalás. Nem is sikerült, természetesen. Ez Szicília – sóhajtottam megadóan, mert ezt nyilván hamar megtanultam, ha bármi nem úgy jön össze, át kell írni, módosítani kell, késik etc, akkor ez a huncut vállrándítás a válasz: ez Szicília.
Betaláltak a szívem közepébe, (ezzel is) mert kizárólag minőségi alapanyagokból főznek. Leadnak ők is sok mindenből, (a kilókat nem tudom, de nem kövér nemzet amúgy) lehet a ruha is silányabb akár, de az étel signora, az étel az csak minőségi lehet. És az étkezés szent, vérkomoly ceremónia, olyan nincs, hogy hagysz a tányéron, a-a. Én is megadtam a módját:
Egy belőlem tényleg nem túl diszkréten előbuggyanó nevetésnél hátravetettem a fejem és bangg. Pont bele a mögöttem lavírozó pincér (Rosarionak hívják egyébként) táljába. Vannak ezek a mitológiai hősök, a kígyóhajú nők például, na nekem apró rákocskák és cukkinik voltak a hajamban és körém sereglett mindenki, hogy így signora, úgy signora, majdnem Sophia Lorennek éreztem magam, de félek, ő nem ilyen attrakciókkal vívta ki ezt a férfidongást maga köré.
De hát, ha Itália akkor persze Verdi is, ha meg Verdi, akkor: La donna é mobile.
Csak meginogtam. ☺
Nuszer Mirjam