Csak ment előttem. Az élet még vonszolta a testet. Csendes volt az esti körút. Cipője tocsogott a latyakban. Üres tekintettel nézett előre. Bezárt üzletek fényei pislákoltak. Gondolatai már a messzeségben, Talán egy meleg szobában jártak. Nem tudni, hogy hova tartott. Áradt belőle a kínzó magány. Vitte társát, a hátizsákját. Benne volt a múlt és a jövő.
Likes
Nincs hozzászólás