Rendhagyó látogatás a Bura Károly Galériában
2022.10.30.
Szolnoki Csanya Zsolt kortárs festőművész úrnak kiállítása nyílt 2022. október 8-án a Bura Károly Galériában, ahol személyesen is részt vettem. Akkor láthattam a képeit először és megfogalmazódott bennem, hogy ezt látnia kell a látássérült terjesztőinknek is, hisz Zsolt a képeit úgy alkotta, hogy a látássérülteknek és vakoknak is élményt nyújthasson.
Nem is tétlenkedtem sokáig, végigkérdeztem a látássérült terjesztőinket, mit szólnának egy ilyen galéria látogatáshoz. Boldog voltam, mert mindenki igent mondott, meg is szerveztük a napot. Október végén látogattuk meg a galériát. Szívélyesen fogadott bennünket az alkotó és kedves családja, valamint a galéria vezetője. Megvendégeltek bennünket és néhány perces ismerkedés után belevágtunk a kiállítás „megtekintésébe”.
Én elneveztem láthatatlan, tapintható tárlatnak, hisz a látássérült terjesztőink fényen kívül alig vagy semmit nem látnak. Nyolc képet tapinthattak végig a hölgyek a művész segítő kezeivel, aki egyesével vezette oda őket a képekhez és mutatta meg a főbb pontokat és utána hagyta szabadon felmérni a képeket. Nem fogták magukat vissza, bőszen mondták mit látnak, mit érzékelnek. Aranka kiváló műértőnek bizonyult. Alapjaiban felismerte a képek összetevőjét. „Úgy érzem, a sötétebb színek hidegek, a világosabbak melegebbek”. Látott többek közt „anyaméhben fejlődő magzatot”, tüzet, templomot, „a képek számomra valamilyen energiát közvetítenek és nagyon jól érzem magam közöttük” – mondta. Krisztának egy „zsákos kép” tetszett nagyon, többször is visszatért végigtapintani, hosszú perceket töltött el a kép megismerésével. Marikának a legnagyobb kép tetszett, ahol piaci forgatagot látott, és azt mondta „Nagyon érdekes, mert olyan érzés, mintha én is ott lehetnék”.
Valóban látóként elmondhatom a művek izgalmasak, anyaghasználuk, technikájuk, formai világuk gazdag élményt nyújt mindenkinek.
A tárlat megtekintése után leültünk beszélgetni. Aranka, Marika és Kriszta boldogan adták át élményeiket az alkotó kérésére. Zsolt csak ámult, hogy egészen új megközelítéssel látták a hölgyek a képeit és elismerte, hogy a képeknél állva és hallgatva is csak ámult, miket állapítanak meg és rendre azonosulni tudott az ő meglátásukkal. Számára is új élményt adott ez a találkozás. De, akik ott voltunk is elmondtuk, hogy az ő látásuk alapján megelevenedett előttünk is a tárlat és ez az élmény szavakban nem kifejezhető. Mondhatom, hogy mind az alkotónak és családjának, de még a galéria vezetőjének is megváltoztatta eddigi gondolkodását, hozzáállását ez az élmény. Aki még ilyen élményben nem részesült és nem vett részt, az el sem tudja képzelni, hogy olyan emberek, akik csak a tapintás, szaglás, hallás útján tájékozódnak milyen információkhoz juthatnak. Mi látók is megtapasztalhattuk ezt az élményt, közelebb kerültünk egymáshoz, érzékelhettük, hogy az érzékszerv hiánya sem befolyásolja őket a szép és teljes világ megélésében.
A terjesztőink nagyon jól érezték magukat hazamenni sem akartak, mondták nagyon jó az aurája a helynek és szívesen örökre ott maradnának. Aranka furulyázott, zongorázott. Kriszta pedig ×××××× című, nemrég megjelent CD-jével ajándékozta meg a művész urat és elénekelt egy dalt is a lemezről. Desszertként Arankával közösen egy tavaszváró dalt adtak elő két szólamban.
szöveg, fotó: Buksika
