(Ah, minő csodás apróka) Édesvíziváry Énok bosszankodva bámult kifelé hálószobája ablakán. Már megint hétágra süt a nap. És milyen melegen. Úgy tűz, mintha sok milliárd tüzes tűt tűztek volna belé. No meg, jaj, de forrón kacsintgat, akár valami forróvérű kurva. Édesvíziváry Énok dühöngve sajnálta, hogy már megint nem veheti...
Ihatok én is, mert béemvével járok – mondta Kréta. Jót röhögtünk. – Mivel jársz te? BMW-vel? – Mi mással? Busszal, metróval, villamossal. Kissé csöpögött az eső. Csöpörészett. A Lehel piac velünk röhögött. Legalábbis úgy szóltak a tócsák. Göcögősen. Ahogyan a tizennnégyes ki-be csöcsörészik a nénikék táskái és a bátyók...
1 Az lett belőlem, amit mindenáron el akartam kerülni. Szkeptikus. Agnosztikus – még annyira sem vagyok hívő, hogy ateista legyek. Olyan ember, aki azt gondolja, hogy az igazságnak nem a hazugság az ellentéte, hanem a bizonyosság. És ami a legrosszabb annak a szempontjából, aki voltam, az az, hogy tulajdonképpen...
Spleen Ó csóró hazám fináncok Mekkája,ó ciántól őszült s halott folyó,ó hatalmasok arroganciája: Ó hápogó kakasok s pénzt lopók;ó kezek! szentként maguk felé hajlók!Ó termőföld, te elhagyott tarló,ó gyarló kórházban mocskos klotyók! Ó orsó alakú kemény combok,ó felette a segg: farmertől feszes!ó hosszú hajak és jaj, rideg fejek,ó álszemérmek:...
Haiku-lánc 9-16. 9. Kiabálás, düh, pofon nem mer csattani… Keserű béke. 10. Csak nézni tudjuk: padlón vagy száz apróság. Randalíroznak. 11. Gyűrt újságpapír, tömény-italos üveg. WC-be dobták. 12, Valaki késett: a WC-csésze mellett diszkrét hasmenés. 13. Számolgatja a pénzét. Mintha a sorsát tenné mérlegre. 14. Modern nyomor: laptop, számítógép…...
Haldokló hajnal fáradt foszlányait szaggatja szét a szikár napsugár, madarak hangolnak, nyikkan sután a hallgatás s átlépi korlátait: rigók rivallnak rivalizálva, galambraj pörög – silabizálja torkuk kottájuk búgó akkordjait. Lassan lábol a locs-pocs a tócsába, bot koppan, inog a koszos ruha, slattyog, cuppan, toccsan a nyűtt csuka s motyogva...
Horváth Aladárnak …életerőm lassan a múltba vész: kincseimet pincemélybe temettem, ma már bánom s a körmöm csupa vér. Senki sem ért s egymagam maradok, asztalomon kártyalapot kevertem: jövőm láttam, ahogy számkivetetten tenget a sors, mint hal a szárazon… Lásd Aladár, cigányként – akarom már e világot, szabad s ember...
Szerdahelyi Istvánnak …sehogy sem találom a kezdetet, legelső szavam megadás, üresnek látom, ahogy tükrözi lelkemet. Fáradok, kopogó tollam ütemnek adja hegyét, majd kikunyerálom a múzsák kegyét, de csak nem üzennek. Tördelem ujjaim, talán bánom, hogy otthagyta a szálkás lapátnyelet, fáj szemem és a strófát se látom. Írok, a kép-zavar,...
Vad haragom kidobom: gyönyörű nyomaid ne is érje más, mint halk imaszó, mely felül, éjre fülel. PM-hez I. Lám megéltem, hogy Münchausennek tartasz, ki saját hajánál fogva magát a mocsárból kirántotta! Műtétemnél orvos leszek és felcser, tragacsomban se kormány, se kerék! Izgat derekad alatt a fenék, arcod emlékével kelek...
Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből. Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a penész,...
Hideg parázs, öreg kályha. Legyél zaj, ha rossz a jel. Ősz hamunak nincs barátja, néha zsarátnok figyel. Rádióban zenék szólnak. Izzó paplan volna jó. Merev sárban jár a holnap, ordít minden lázadó. 0
a káposztaszagú szélben elszállnak a dalok eső csöpög a fejemre egyedül vagyok pedig ezer ember hörög köröttem hogy itt az akció! és vegyek, vigyek végre valamit erre bíztat minden frakció csak levegőhöz nem jutok a káposztaszagú szélben a káposztában én lennék a fűszeres töltelék ha egyáltalán valaha is kellenék...
Csak a hűvös szél nyargalt végig a városon, kíváncsian, csodálkozón haladt végig az utcákon. A kijárási tilalmat betartotta a fegyelmezett nép, még szilveszter éjjelén sem változott meg a városi kép. Szokatlan arculatot mutatott a forgalmas szép főváros, munkába sietett, vagy onnan haza a kissé félős pesti lakos. Csak a...
Egymagam vagyok, mint szomorú fűz kinn a pusztaságban, talán jobb így nekem… Éppen elég gonoszságot láttam. Volt, mikor még hittem, reméltem, türelmesen vártam, lelkesen indultam, hogy álmaimat valóra váltsam. De jött egy vihar, mely szétszaggatta minden egyes álmom, az ébredés vihara, mi átjárta bensőmet. Azóta is fázom. Megmutatta, hogy...
Fárasztó hét volt – gondoltam, amikor vonatra szálltam egy péntek este a Nyugatiban. Még találtam ülőhelyet. Izgatottan kaptam fel a telefont. A kedvesem hívott, a kamionos. Már a határon van – mondta. Holnap megérkezik. Épp ideje! Sokáig volt távol. Hiányzott. Becsuktam a szemem, és ábrándozni kezdtem a vágyott ölelésről...
Patkós erdők mögöttHizlalt egerek mocsaránKezeit csókolom édesHölgy sétáljunk vagyÜljünk be egy borraPucér egek alattEtessünk kiflivelHattyút vagy inkábbAludjunk el örökre? 2021. április, hónap verse 0