Ihatok én is, mert béemvével járok – mondta Kréta.
Jót röhögtünk.
– Mivel jársz te? BMW-vel?
– Mi mással? Busszal, metróval, villamossal.
Kissé csöpögött az eső. Csöpörészett. A Lehel piac velünk röhögött. Legalábbis úgy szóltak a tócsák. Göcögősen. Ahogyan a tizennnégyes ki-be csöcsörészik a nénikék táskái és a bátyók orrfújásai közt. Kedves délelőtt volt.
Estére tényleg lezuhant. Először csak kis gonosz fellegek szurkálták meg az eget. De azután mind hajbakaptak, összekuszálták magukat, össze másokat, s az ég elovadt – pirítóskenyéren a vaj. Nem hiszem, látta bárki is.
– Legyen kettő. Na jó, legyen három.
– Tudom, csak a betűk miatt. B meg m meg v, mi?
– Az. Baszd meg, Varangy!
Rossz tréfa volt, vélte a szemérmes napocska a paravánjai megett. Rossz tréfa volt, gondolta Gyurma, s elkezdte megkötni ki sem bomlott cipőfűzőit. Rossz tréfa volt, gondolta Radír, és félrenézett, hátha rá tud mutatni valamire. Csönd lett, csend.
Varangy elszántan pislogott. Tudta, erősnek kell lennie.
– Esik.
– Esik.
– Elmegyünk a béemvéddel? Te vezethetsz. Hiszen a tiéd. Oda megyünk, ahova akarod.
Szürke volt. Napszürke.
Likes
Nincs hozzászólás
