0
Vídia: Szomorú arc 2024. június, harmadik díj 0
tovább
Likes
Mindig is a meg-és átélt költészetet szerettem, amikor a költő megszenved minden sorért, amelyeket végig a könnyeivel öntöz. Hiszen a boldogságot mindig néma jószágnak gondoltam. Hogy a boldog költő hallgat. Ha halottja, gyásza van, akkor beszél a költő lelke, fájdalomból, gyászból pedig a Fedél Nélkül alkotóinak bőségesen kijutott. Írásaikat...
tovább
Likes
Hunyd le a szemed. Csituljon el lelked. Mindent, mi bánt, el kell feledned. Simuljanak ki láthatatlan ráncaid homlokodon, Majd én helyetted gondolkodom. Lazuljon el tested, engedd el magad, Hagyd, hogy megmasszírozzalak. Hagyd, hogy finoman markoljam húsod, S a simogatásból is jusson, Hadd leheljek csókot minden porcikádra, Remegő vággyal, tétovázva,...
tovább
Likes
…és remélhetőleg tényleg. Adósnak érzem magam a múltkori írásom után, hogy beszámoljak röviden anyukámról. Nem szeretnék persze egy agydaganat teleregényt, de mégiscsak ott hagytam abba, hogy abból bármi is gondolható volt. Ősz végén lesz valószínű a műtét és nagyon úgy néz ki, hogy – hasonlóan, mint anno a nagyapámnak...
tovább
Likes
Érzelmek tengere Bihari Viki rovata A hentesnél – Az összes kacsóját csókolom Andrea drága! – Üdv, Toti úr! – Mit adhatok, egyem a szivit? – Hát, a páromnak lesz most születésnapja, nagy húsimádó, és meglepném valamivel. – Steak? – Azt azért nem, az művészet. Valami kezdőpálya kéne. –...
tovább
Likes
Dolmány Péter szerette a nyarat. Reggelente jókedvűen, madárcsicsergésre ébredt, kedvenc padján. De, ami a legfontosabb, hajnalban sem kellett magzatpózba gömbölyödve vacogni. Közel harminc éve tengődött az utcán. Kevesen bírják ennyi ideig, a legtöbben néhány év alatt teljesen leépülnek, s visszaadják lelküket Teremtőjüknek. Dolmány valaha orosztanárként kereste a kenyerét. Szüleitől...
tovább
Likes
A nyár úgy sétált fel a dobogóra, mint egy szépségkirálynő. Az udvarhölgye a tavasz volt. Ő szőtte az ünnepi szőnyeget – amint besétált a kakukkor erdő mellett a természet madárdalos kertjébe. Az udvarhölgy mindenre odafigyelt. Az éltető napsugarakkal kinyitotta a szemét a kékszemű ibolyának, és megsimogatta a jövőt jelentő...
tovább
Likes
– Megvárjuk, amíg mindenki leül. Nem kell kapkodni, ráérünk, nem sietünk sehova. Ott hátul, az ablak mellett még van hely. Akkor kezdhetjük? Ugye nem veszitek rossz néven, de szerintem tegeződjünk. Végtére is kollégák vagyunk. Vagy leszünk. Annak, aki nem ismerne, bár szerénytelenül mondhatom, talán itt nincs is olyan, szóval Andor...
tovább
Likes
Hans átvágott a Szent-Imre téren: az újonnan átadott szökőkút körül most sem ült senki. Hans önkéntelenül is megállt, hogy egy kis friss levegőhöz jusson, és kifújhassa magát, közben elbűvölve nézte, ahogy az utcai lámpa sápadt fényében a víz milyen feketén csillámlik. Örült, hogy nem jár rajta kívül erre senki....
tovább
Likes
Szabó Lőrinc emléke előtt adózva Boldogtalan szememben a tűzvész rémült freskói lobognak hiába nyíltak már ki a lélek ujjongó fehér szárnyai. A legfájdalmasabb percet vártam vártam égő homlokomra a távoli és a tiszta kezet az elérhetetlen vígaszt. A lemondás nézett a szemembe mint a magányos vezeklés...
tovább
Likes
Édesanyámnak Miért hagytál szomjan, miért hagytál éhen? Elrabolva hitem, elrabolva kedvem. Állva az árvaság kopott ködmönében, hogy a múltat kelljen újrafestegetnem. Mint aki majd megőrül és majd meghibban, mintha versem megérteni bárki bírná. Gyászolva hét éve mind a mai napiglan, nem is tudva, hogy tegyem magam mártírrá. ...
tovább
Likes
Addig szorítom a szívem, míg megszakad, de lelkem erősebb és maradandóbb, mint a fém; tudva, hogy feladni a harcot nem szabad, míg újra és újra elkomorodom én. Magamba szállva aggodalmas tekintettel, mint Petőfi, tüzet érezve véremben; kérve, hogy a reményt tőlem még ne vedd el, hogy el azt ne...
tovább
Likes
Büszke paripa. Erős és tüzes Hajlonganak rajta, fejüket forgatva A hűséggel töltött egyforma zsokék Akik elhiszik még a megrendelt mesét Hogy egy paci nem botlik meg soha És a célfotót sem fedi el az út pora Hát vágtatnak előre vakon és bátran Hiszen a hajrá hatalmas úr Ám ha...
tovább
Likes
A tüzet, melyet gyújtottál, ne engedd kialudni. A tüzet, melyhez bármikor odamehetsz melegedni. A tüzet, melyet gyújtottál, ne engedd kialudni. A tüzet, mely az arcodat be tudja ragyogtatni. A tüzet, melyet gyújtottál, ne engedd kialudni. A tüzet, mely hideg házadban vidámságot tud hozni. A tüzet, melyet...
tovább
Likes
ha a lapát jő az nem gereblye a vakolat a fejünk fölül egyre pereg le s apró lyukak nőnek az égen ha át tudnál nézni rajtuk látnád mögötte bizony nem az éden amit látsz sem a pokol csak szürke űr – menj ki a pusztába legeltess itass ültess –...
tovább
Likes
Hívás előtt s után én egyformán bután látom az életet előtte színtelen vak nem hogy csörögne nemcsak néma de súlyos is utána színes forgó keresztúton ácsorgó vagy már ágyat vetett hívás előtt s után egy lomha délután megállt néhány kocsis átkot szórtak reám s mellettem...
tovább
Likes