ha a lapát jő az nem gereblye
a vakolat a fejünk fölül egyre
pereg le s apró lyukak nőnek
az égen ha át tudnál nézni
rajtuk látnád mögötte bizony
nem az éden amit látsz sem
a pokol csak szürke űr
– menj ki a pusztába legeltess itass
ültess – más ne csakis humanizmus
legyen rajtad a szűr…
