506. szám Széppróza

Esküvőre vidáman

Október hava, az időjós a TV-ben északi-sarki hidegfrontot mondott, és ez látszólag be is bizonyosodott. Hideg, csípős szél fútt az éjszaka, vidéken több helyen is fagypont alatti volt a hőmérséklet. Az idősödő férfi komótos léptekkel átvág a téren, az első járat villamos néhány utassal tovább döcög a megállóból. Igen,...
502. szám Széppróza

A látogató

Az utcán védtelennek lenni nem éppen hálás szerep. A téren továbbmenők személye, végül is számtalan ismeretlen. A templom harang csendülése délután egy órát jelez. Az öregember a házfal kisebb térzugának álldogál, kisebb-nagyobb megszakítással sok-sok éve már. Előtte a földön műanyag edényke néhány pénzérmével. A lábaitól jobbra egy kutya fekszik....
506. szám Széppróza

A kísértő

Amikor Péterffy Zoltán, az ötvenhat éves elismert prózaíró leült írógépéhez és alkotni kezdett, egy kis démon jelent meg hirtelen a vállán. Péterffy nem hagyta abba a gépelést, még a démon meg nem szólalt: –    Szia Zoli! Mit szólnál egy palack borhoz? Vagy esetleg kettőhöz? Aztán az ügetőre, estére meg...
502. szám Széppróza

Mi a szél

Szélnek nevezzük a légkört alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlását, amelyet helyi nyomáskülönbségek hoznak létre. A szél mindig fúj, sebességet méter per szekundumban mérik, vagy a hajózásnál a Beaufort-skálás beosztás szerint osztályozzák. A nyugati szelek hatalmas íveket futnak, amelyekből ciklonok alakulhatnak ki és anticiklonok. A keleti sarki szelek egy-egy...
504. szám Széppróza

Mohamedán voltam

Vagy negyed óráig! Megrögzött szokásomhoz híven huppantam le  fővárosi Batthyány teret körül övező nem kimondottan megérdemelt pihenésre alkalmas padok egyikére. Lehuppantam, de inkább lezuhantam! Sok kilométeres  magamra erőltetett gyaloglás fáradtságával. Közel hetven évesen, nadrágom alatt fáslival „titkolt” lábbal. Még tovább fokozva a látottakat: történelmi tornyok bűvkörében ültem. Jobbról a...
502. szám Vers

Elégia

kemencepadka mellé ül borzas lénye átlényegül halk decemberi verejték istene a zsinórmérték zakózsebben kék áfonya parttalan tó büszke lánya elmosódott barna képen félmosoly vibrál setéten hóbefútta úton szánja elakad ezüstje bánja lágy holdsugárnak homály fut árnyék sajnálja az adut ősz barátném titoktalan táncunk se hentereg holtan 0
504. szám Széppróza

Zsírsün és Agancsos Süni

Élt egyszer a svájci Alpok lábainál egy szórakozott, vagyis inkább zakkant genetikus, biológus, kémikus professzor. Egykoron Genfben dolgozott egy hiper-szuper kutatóközpont kutatásokért felelős vezetőjeként. Csakhogy időközben ahogy öregedett egyre többször elfelejtett vagy összekevert valamit. Ezért több mint 30 évnyi szolgálattal a háta mögött, érdemei elismerése  mellett kirúgták, azaz korengedménnyel...
504. szám 574. szám 616. szám Vers

Mély kútba tekinték

Múltam mély kút, már nincs kiút, valahol lenn a mélyben, poshadt vizében gyűrűzik jövőm. Elmondanám, de félek, nincs időm. Kétségek közt, kényszerpályákon élek, – álom volt csak, hogy egyszer még letérek. Jaj istenem, szólj rám! Mit is beszélek… Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.   0
502. szám Vers

Csorda a ködben

Harmat hinti az őszi legelőt ködből lecsapódó cseppek csengenek hamvába holt álmokban szunnyad a vidék pókhálóba gabalyodott eszmék lengenek… Mindent megül a tunya ősz köd a csordás kezében táncot jár a kés… és a sároslábú teheneken közben úrrá lesz a csöndes csüggedés. 0
500. szám Vers

Szomszéd

A szomszédnak vér csordul a száján. Tüdőbajos. Még néhány napja van, hogy fuldokolva öklendezzék, s aztán sajnálva benne sorsukat, sokan majd kérdezik: „hogy hány évet ült? – hetet –” Kereszt se lesz a sírhantja felett. 0
500. szám Vers

Látod, Uram?

Látod Uram Ma reggel sem Imádkoztam Hozzád S nem köszöntem meg Hogy pihentető édes álmot adtál És azt sem Hogy a ködös reggel elszomorított S az út harmatos porában Sárként láttam meg Bűneimet Lábaidhoz dobom ím Szégyenem Fekete köpenyét, hogy a Virágvasárnapi nagy jöveteledre Fehéren teríthessem E L É...
500. szám Vers

Körkép

Duruzsol a TV, Pedig senki se nézi, A serpenyő aljára Ráég a prézli. Villanykörte-foglalatot Lóbál a lépcsőházi huzat, Kiég majd az is: Hetekig töksötét marad. A kőlépcsőn várja Egy lány a királyfit, Túl a harmincon -annyit percenként ásít-, Csak a teste van ott, És már régen megszokták, Hogy kikerüljék,...
500. szám Vers

Curriculum vitae

…az anyám öngyilkos lett Kalocsán, a börtön szartól bűzölgő budiján: lopott, hogy enyhíthessen nyomorán és vegetálni tudjon, mert ha kivár, éhen döglik ő is, meg az apám is, ki nem lelt már békét, sem hazát, mióta elvitték lovait… s cigány nemigen kapott munkát. A családom apám okolta és kizavarták...
500. szám Vers

Vigília

…s a kora reggel kocsmában leli őket; folyékony kenyér lesz a segély, aztán kommersz pálinka követi, a menü – kannásbor, zúg a zenegép. Kávét nyelnek műanyagpohárból, de hasztalan, tántorog, nem táncol lábuk, mit régen kikezdett a fekély. Arcuk viaszában szemük résnyire gyűrődik, nyelvük rongy, szatyruk zörög; cuccolnak, majd kint...
500. szám Vers

Feljajdulásom

A szenvedésről szeretnék kisírni Jajhúrokon sikongó éneket, A szenvedésről, amely nyomorék karommal Percek alatt kimart agyamból éveket. A fájdalomról szeretnék most kiáltani, Amely szívemből meleg, bő vért csapolt, És kínjaimnakm sötétbíbor borával Ül szívemen most vad, garázda tort. Hívnám az orkánt, ordítson a jajról, Amely  a sátrát szívemben verte...
501. szám Széppróza

Beteg a nejem

Bizony borzasztó betegség az, ami egy hölgyet ilyen megadásra késztet. Még az arcvonásait is átrajzolta: szeme alá sötét karikákat festett, ránehezedett a szemhéjára, hogy éppen csak egy résnyi villanhasson ki a régen még csillogó tekintetből, orrát tápszerezett krumplira duzzasztotta, füleit lekornyasztotta, délceg gerincét megroppantotta, lábát térdben megroggyantotta, karjaiból kilopta...