kemencepadka mellé ül
borzas lénye átlényegül
halk decemberi verejték
istene a zsinórmérték
zakózsebben kék áfonya
parttalan tó büszke lánya
elmosódott barna képen
félmosoly vibrál setéten
hóbefútta úton szánja
elakad ezüstje bánja
lágy holdsugárnak homály fut
árnyék sajnálja az adut
ősz barátném titoktalan
táncunk se hentereg holtan