787. szám Vers

éppen

Szerző:

ez itt a volt alját se látni

behúz a hangja csak temető

éjjeli képzelet de tényleg

hogy mindenki elveszíthető

lassan tud bennem megtörténni

de jó ez így és az is ha fáj

hozzáférni én ahogy tudok

úgy csúszik összébb bennem a táj

és ha már minden a helyén majd

nem gondolok igazán hátra

előre csak annyit hogy tudjam

hogy éppen elég jól van várva

Kapcsolódó írások