A mentális nehézségekkel élő emberek felépülésének támogatása összetett, ugyanakkor rendkívül fontos feladata a társadalomnak. Ebben a munkában vállal részt az Ébredések Alapítvány 1991-es megalakulása óta. Az Alapítvány munkájának egyik kiemelt területe a hajléktalan, illetve lakhatási gondokkal küzdő emberek mentális támogatása. Az Alapítvány által megvalósított közösségi pszichiátriai ellátás alapelvei közé tartozik, hogy az érintettek a saját környezetükben (és nem például kórházi keretek között) kapják meg a felépülésükhöz szükséges támogatást, amelynek segítségével képesek lehetnek önálló, teljes életet élni. A felépülés útvonalát az érintett maga határozza meg, a szakemberek, mint kísérők vesznek részt a folyamatban.
A közösségi támogatás részét képezi tapasztalati szakértők (más néven sorstárs segítők) bevonása. Ők olyan emberek, akik maguk is megéltek mentális nehézségeket, de már ott tartanak a felépülésben, hogy saját tapasztalataikkal, meglátásaikkal segíteni tudják sorstársaikat. Tapasztalati szakértők vezetésével működik többek között az Alapítvány hanghalló önsegítő csoportja is, amely hanghallással élő embereknek ad biztonságos, elfogadó, megtartó közösséget. Most két tapasztalati szakértő szemszögéből mutatjuk be, hogyan működik a sorstárs segítés, és hogy merre lehet indulni, ha valaki mentális nehézségekkel küzd. (Kérésükre a monogramjukat használjuk.)
Hogyan és miért váltatok sorstárs segítővé?
J.: A sorstárs segítővé válásban nagy szerepet töltenek be az önsegítő csoportok, én is így indultam el ezen az úton. Az Ébredések Alapítvány hanghalló csoportjában látványosan haladtam a felépülés felé, ezért a csoportvezetők arra biztatták, hogy végezzem el az Alapítvány tapasztalati szakértő képzését. Azért váltam sorstárs segítővé, hogy elmondjam azoknak, akik hasonló mentális elakadással küzdenek, hogy van kiút ebből az állapotból, és jobban lehet lenni. Jó érzéssel tölt el, hogy saját tapasztalataim megosztásával tudok segíteni a sorstársaimon. De nemcsak másoknak segítek, hanem ez a saját fejlődésemhez is hozzájárul, sokat fejlődtem annak köszönhetően, hogy sorstárs segítő lettem.
T: Én is sokat tanulok ebből a tevékenységből. Engem a testvérem, J. győzött meg, hogy menjek el az Ébredések Alapítvány csoportjaiba, ahol ott is ragadtam, és azóta sok barátot, ismerőst szereztem ezáltal. Nagyon fontos az értő, ítélkezésmentes figyelem: nem mondok olyat, hogy „ezt csak túlreagálod”. Nem érvénytelenítem a megélt tapasztalatokat. És fontos az is, hogy a megosztásra tudok reagálni együttérzéssel, azt tudom mondani, hogy igen, ezt ismerem, és tudom, milyen nehéz ezzel együtt élni. Emellett fontos a kíváncsiság is, amivel az emberek megélései felé fordulunk.
Mit csináltok most, mint sorstárs segítők? Milyen intézményben dolgoztok?
J.: A tapasztalati szakértők különböző területeken dolgozhatnak. Én az Ébredések Alapítványban és a Budapesti Módszertani Szociális Központban (BMSZKI) dolgozom, együttműködve szociális munkásokkal, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, igazi csapatmunka ez. Munkám magában foglal mentori tevékenységet és esetmegbeszéléseket is. Leginkább olyan hajléktalan emberekkel beszélgetek, akiknek van valamilyen mentális elakadással kapcsolatos diagnózisa, nekik tudom ajánlani a közösségi pszichiátriát. Tudok segíteni azoknak, akik hanghallók, és szeretnék megtanulni kezelni a hangjaikat, őszintén beszélgetni a hanghallás élményéről. Velük meg tudom osztani a saját történetemet, tudok nekik mesélni az önsegítő csoportokról, és abban is tudok segíteni, hogy milyen szakemberhez érdemes fordulni. Nagyon fontos, hogy én is mindig konzultálok a saját mentorommal, illetve a többi tapasztalati szakértővel is rendszeresen tartunk megbeszélést, ami nagy segítség. A munkatársaimnak is aktívan adom át a tudásomat, a BMSZKI-ban dolgozóknak egy szociális szakemberrel együtt oktatást tartunk kommunikációs készségek, asszertív kommunikáció és mentális elakadással kapcsolatos témákban.
T.: A tapasztalatok megosztása még más módon is történhet, én például már voltam élő könyv is. Én mindenkit szívesen meghallgatok, akinek ez megkönnyebbülést hoz. Sokszor nem is az a fontos, hogy tanácsot adjunk, hanem hogy elkísérjünk valakit, ha fél, vagy segítsünk neki, ha bizonytalan valamiben.
Milyen kihívásokkal néz szembe egy sorstárs segítő, mi a tapasztalatotok?
J.: Mint minden szakmában, sorstárs segítőként is szembe kell néznie az embernek nehézségekkel. A sorstárs segítők úgy végzik a munkájukat, hogy közben ők is hasonló nehézségekkel küzdenek, mint akiknek segítenek. Előfordul, hogy egy élmény hatására nekik is felerősödnek a tüneteik. Egyszer például beszélgettünk a régi élményeinkről a kórházzal kapcsolatban, és amikor később hazaértem, felerősödött a hanghallásom, és a régi érzések törtek fel bennem, ez nehéz volt.
T.: Sokszor fárasztó és nagyon igénybe vesz engem mentálisan ez a tevékenység.
Szerintetek mi az, amiért érdemes sorstárs segítőnek lenni?
T.: Miután én is megjártam a gyógyulás útját, szívesen segítek hasonló helyzetű embereknek, akik még a gyógyulásuk elején vannak. Az emberek nagyon hálásak nekünk azért, hogy megmutatjuk, nincsenek egyedül a problémáikkal, és reményt adunk nekik a személyes történetükkel.
J.: A sorstárs segítők közössége nagyon megtartó. És segíteni másokon, végigkísérni, vagy akár csak elindítani valakit a gyógyulás folyamatában, ez örömöt ad nekem is.
Ha üzenhetnétek valamit sorstársaitoknak, aki mentális nehézséggel küzdenek, mi lenne az?
J.: Ha visszaemlékszem a saját felépülésemre, látom, hogy mennyit segített volna nekem, ha akkor van mellettem egy sorstárs segítő. Mindketten csak biztatni tudjuk a hasonló sorsú embereket arra, hogy keressenek segítséget, akkor is, ha nagyon nehéz, mert az igazi érték, amire később büszkék lesznek, hogy a szenvedés helyett a felépülést választották. Fontos az is, hogy türelmesek legyenek önmagukkal szemben, és ne féljenek kimondani, ami bennük van. Szerintem az Ébredések Alapítvány nagyon jó hely arra, hogy ehhez támogató közeget nyújtson.
szöveg: Erdős Anna Sára, Lentovits Lili, Radák Fanni Sára
