Szürke tépett rongyok takarják
az ég kékjét, csak gyér fény jön át,
a fenyők odaát büszke katonák,
állnak némán komor sorfalat.
Nyugaton a szürkeséget rőt foltok
tarkítják mutatva az irányt, ahol
a Nap a lombok mögött eltűnt,
mélabús fénytelenséget hagyva ránk.
A mélyülő szürkület elveszi szemed fényét,
hűvös ujjával megborzongat,
majd markába fog a sötét.
Az este fekete leplét szaggatják csillagok.
Már hallani a kora éji erdő neszét.
Sápadt Hold fátylát, letéve felragyog.
- november, harmadik díj
