700. szám Vers

Egy disztichon PM-hez

Vad haragom kidobom: gyönyörű nyomaid ne is érje más, mint halk imaszó, mely felül, éjre fülel. PM-hez I. Lám megéltem, hogy Münchausennek tartasz, ki saját hajánál fogva magát a mocsárból kirántotta! Műtétemnél orvos leszek és felcser, tragacsomban se kormány, se kerék! Izgat derekad alatt a fenék, arcod emlékével kelek...
700. szám Vers

Piszkos tánc

Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből. Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a penész,...
700. szám Vers

Hangszórók

Hideg parázs, öreg kályha. Legyél zaj, ha rossz a jel. Ősz hamunak nincs barátja, néha zsarátnok figyel. Rádióban zenék szólnak. Izzó paplan volna jó. Merev sárban jár a holnap, ordít minden lázadó. 0
700. szám Vers

Szélfútta

a káposztaszagú szélben elszállnak a dalok eső csöpög a fejemre egyedül vagyok pedig ezer ember hörög köröttem hogy itt az akció! és vegyek, vigyek végre valamit erre bíztat minden frakció csak levegőhöz nem jutok a káposztaszagú szélben a káposztában én lennék a fűszeres töltelék ha egyáltalán valaha is kellenék...
700. szám Vers

Hajnali kép

Csak a hűvös szél nyargalt végig a városon, kíváncsian, csodálkozón haladt végig az utcákon. A kijárási tilalmat betartotta a fegyelmezett nép, még szilveszter éjjelén sem változott meg a városi kép. Szokatlan arculatot mutatott a forgalmas szép főváros, munkába sietett, vagy onnan haza a kissé félős pesti lakos. Csak a...
700. szám Vers

Alkonyat

Alkonyat. Magány, vágy, túlvilág, Bomló mirtusz a falon, kirázó tücsök ciripelés egy gyöngyöző tavon, széttépett esélyek, nyomot hagyó szégyen, megdagadt lábak vérző fodros égen. Íme, a hosszú pillanat: Alkonyat… 0
700. szám Vers

Egyedül

Egymagam vagyok, mint szomorú fűz kinn a pusztaságban, talán jobb így nekem… Éppen elég gonoszságot láttam. Volt, mikor még hittem, reméltem, türelmesen vártam, lelkesen indultam, hogy álmaimat valóra váltsam. De jött egy vihar, mely szétszaggatta minden egyes álmom, az ébredés vihara, mi átjárta bensőmet. Azóta is fázom. Megmutatta, hogy...
700. szám Széppróza

Szex

Fárasztó hét volt – gondoltam, amikor vonatra szálltam egy péntek este a Nyugatiban. Még találtam ülőhelyet. Izgatottan kaptam fel a telefont. A kedvesem hívott, a kamionos. Már a határon van – mondta. Holnap megérkezik. Épp ideje! Sokáig volt távol. Hiányzott. Becsuktam a szemem, és ábrándozni kezdtem a vágyott ölelésről...
700. szám Vers

Mocsok

Szívembe mart, sáros lábnyomát a jobb pitvarban hagyta. Játszott egy dalt, s a billentyűk itt vannak most fennakadva. Fekete tintával nevét örökre lelkembe véste. Sírva betűzgetem, majd véremmel felírom az égre. 2021. április, harmadik díj 0
post-image
Beszámoló

Színpad helyett online beszélgetés 2.

2021. április 26-án az osztályfőnökkel együtt 36 fővel beszélgettünk ismét a Cím Nélkül kisfilm megnézése után a hajléktalanságról a szegedi Deák Ferenc Gimnázium 10. évfolyamából. Az első jól bevált formációnk szerepelt újra: egy szociális munkás, Takács Attila EKH tag és jómagam. Nem annyira a kisfilm volt a téma, hanem...
699. szám Vers

introvertált kitekintés

szemhéjaim súlya húz a mélybe – tengerfenék szakadék alja űri kisded szingularitás rétegről rétegre takarva a lesipuskás nap gipsz-hús terülve szét a falon s gondolat-öröm-kínhegyek mint barikád a fal tövében… álomcsorgás a malter mi mint beton úgy beleköt minden kis résbe rögzítve az óvatos csontok mind redőny zárja nyitja...
699. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója 30. rész

Ha megint… Ha megint 20 évesen ülhetnék a villamoson, meghagynám a mézszínű hosszú hajamat és nem lenne erőltetett fekete, hogy nagy nőnek tűnjek, miközben egy 20 éves szőke kamasz vagyok, jól kitolva az embert próbáló éveket. Erre gondoltam, amikor megláttam az előttem kettővel ülő 20 év körüli lányt. A...
699. szám Széppróza

Az utolsó szó jogán

Karácsony reggel volt. Egy családban sorra ébredeztek a szülők, a gyerekek, mindenki tette a dolgát, csak egy fiatalember volt, aki szép lassan, komótosan öltözött, kiment a konyhába, leült az asztalhoz, és várt. Ő volt a legidősebb gyerek. Az anya kiment a konyhába, ránézett a gyerekre, akinek arcán semleges kifejezés...